Fekete lyuk

Mert az már nem a hülyeségről szól, nem arról, hogy például Eritrea elég kiváló, elég dolgos, elég frankón elnyomott népe a bábolnaiak és Szijjártó Péter pajtás jóvoltából, a Déli Nyitás elnevezésű bohóctréfa keretében keltetőtojásokat meg naposcsibéket kap. Az már komcsi tempó, az már náci tempó, politikai pedofil tempó, és ami a legrosszabb talán, hogy valószínűleg nem felülről, hanem belülről diktált tempó, igazodási kényszer, és ha egy helyen megtörténik, akkor több helyen is, és akkor esetenként legalább egy, vagyis összesen több ember is akad, aki lefekvéskor, miután kikapcsolja a tévét és egyedül marad gondolataival, azt tudja mondani magának, hogy ez így rendben.

És akkor arra gondoltam, hogy én ebből többet, köszi, nem. Biztos találok majd valami szép és olcsó tengerparti helyet, kifutófiú leszek vagy szuvenírárus, de innen el. Aztán eszembe jutott, hogy egy párhuzamos univerzumban talán minden jobb, de ez sem vigasztalt igazán, mert valószínűleg végtelen sok párhuzamos univerzum létezik, és akkor vagy jobb, vagy nem. És akkor biztos létezik egy olyan parallel valóság is, ahol mondjuk Papcsák Ferenc vagy Habony Árpád a miniszterelnök. De egy olyan is, amiben nem is tudom, kik ezek az emberek, talán valahol Szabolcsban pultosfiúk, a nyírlugosi Kispista kocsma vezető művészei.

És ez a sok lehetőség, a lehetőségek végtelen tárháza, ez azért megnyugtatott végül, és akkor az is eszembe jutott, hogy talán mégsem kell elmenni szuvenírárusnak, úgyis mindegy, mert a svájci Nagy Hadronütköztetőben fekete lyukakkal kísérleteznek, és ki tudja azt garantálni, hogy nem szabadul el az egyik, és nem tűnünk el mindannyian, az óvodásokkal meg a külügyminiszterrel együtt egy fekete lyukban? És akkor ide most tudnám is kötni az embert, aki látta Torgyán József pornóújságjait, ha érted, hogy mondom, de arról mégis inkább majd máskor.”