Fejlődéstörténet

Csakhogy az átalakítás teljes egészében megbukott. Ahogy az lenni szokott, először csak a vadhajtások nyesegetésével akartak foglalkozni, majd a túlzott bürokráciát okolták a bajokért, holott a rendszer sugallta szemlélet mondott csődöt. Merev, korszerűtlen, egy mindent tudni akaró és parancsba adó hatalom műve, használhatatlan előírások dzsungele. Fölösleges arról turbékolni, hogy akinek ez nem tetszik, az a régit hozná vissza, mert nem igaz. Hiba a lázadók óhaját bérkérdésnek beállítani, mert alapvetően nem az.

Hamis politikai föllépésként kezelni, mert ezzel csak abba a sarokba szorítják őket, ahová egyébként maguktól nem mennének. Tévedés viszont azt hinni, hogy a kormányzat és a hozzá kapcsolódó agytröszt az eddigiektől eltérő mechanizmusban képes gondolkodni, hiszen ami történik, ismerős más, szintén lázas vidékekről. Ahogy ismerősek a karaktergyilkosság alpári eszközei, a végtelen számú „közük nincs" szervezettel feltöltött monstre kerekasztalok szervezése, ahol kibeszélik a problémákat, hogy aztán megint egy szűk grémium döntse el, hogy mi mehet és mi nem.

Nem csupán látszatintézkedések, alibi megoldások fognak születni. A legfelháborítóbb, legképtelenebb, leginkább szemet szúró lehetetlenségek csokrát szemétbe dobják anélkül, hogy újragondolnák nemrég még korszakalkotónak beállított, kifogástalan és szeretett produkciójukat. Erre, ahogy más esetekben, itt sem kerül sor.

És ma vagy holnap következni fog egy újabb grandiózus terv, a legszakértőbb körök számára is igazi meglepetés, amely csökött viszonyainkat gyökeresen átalakítja, és évek telnek el, mire csíkos ingesek lepik el az utcákat, holott már dolgozik a kibővített kerek­asztal.