Fej kontra szív

2016-06-23 07:22:00

A tájékozottság, mint lapunk korábbi reklámja állította, magabiztossá tesz. Sajnos a tájékozatlanság is tehet valakit magabiztossá: fogalma sincs az adott helyzet tartalmáról, de véleménye az van. Örökölte, hallotta, valahol felszedte, és bár nem tudja, miért, de azt szajkózza. A részletek nem érdeklik, a lényeg általában csak az, hogy valaki pukkadjon meg. A Brexit esetében az elit, a pártok, a kormány, az egész westminsteri politikai gépezet, a fritzek, de legfőképpen Brüsszel. Miért? Csak! Mert semmirekellő, ingyenélő népség mind, fogalmuk sincs, mit akarnak az emberek, a pénzt viszont elkérik.

Mintha olyan bonyolult lenne kitalálni, mit akarnak az emberek! Hideg (a briteknek langyos) sört, nyugodt estéket, szerető házastársat, jól tanuló gyerekeket, munkát, tisztességes élethez elég keresetet, három szobát, négy kereket. Esetleg még egy kutyát, bár ez nem kötelező. Nyerjen a csapat, harapjanak a halak, jó legyen a tévéműsor.

Nem olyan nagy dolog ez, a leghülyébb politikus is tudja. Ha máshonnan nem, onnan, hogy ő is ezt akarja. Az ördög a részletekben van: hogyan legyen ez meg egyszerre mindenkinek. Tizenkét órával a szavazóhelyiségek nyitása előtt a felmérések átlaga szerint éppen 50-50-re áll a kilépők és a maradók meccse Nagy-Britanniában.

A fogadóirodák inkább az utóbbi győzelmét látják valószínűnek, de a lényeg az, hogy a brit társadalom nagyon nehezen tudja eldönteni, mitévő legyen. A sajtó megosztott – nem utolsósorban azért, mert a médiumok a közönségük után mennek. A politikusok egy része is. Ritka köztük az, aki elvi álláspontot vall és akkor is kitart mellette, ha nem követik a választók. A többség a pénzügyi és üzleti körökhöz hasonlóan a maradás mellett érvel. Ugyanezt teszik a közgazdászok és a történészek, általában az értelmiség, benne a tudósok és a művészek zömével. Úgy tűnik, a világról valós tudással rendelkezők nem akarnak kilépni az Európai Unióból.

Ezzel szemben a kevesebb információval rendelkezők, a kérdést érzelmi, indulati alapon megközelítők és a kisebb településeken élők jobban örülnének egy „teljesen független" Nagy-Britanniának. Nekik továbbra is csak a gyarmatbirodalom elvesztése a veszteség, és úgy gondolják, hogy a brüsszeli béklyótól megszabadulva újra saját hangján szóló nagyhatalommá válthatnának. E látomás kedvéért otthagynák a világ legnagyobb egységes piacát és vállalnák ennek minden – be sem látható – kockázatát.

Kedd este Wembley-ben egy egész sportcsarnok előtt tartották az utolsó tévés vitát, amelyen az utólagos értékelés szerint a távozás mellett érvelők voltak a szenvedélyesebbek, a maradást favorizálók a racionálisabbak. A hallgatóság mindkettőt elismerő tapssal nyugtázta, és csak találgatni lehet, mit szóltak azok a tévénézők, akik éppen nem a labdarúgó Európa-bajnokság valamelyik meccsét nézték.

Ritka az ilyen történelmi pillanat: előre tudjuk, hogy pénteken új világra ébredünk. A szívükre vagy a fejükre, az egyszerű, szenvedélyes vagy a bonyolultabb, de tényeken alapuló érvekre hallgatnak a britek?

álláspont

megosztom twitter kinyomtatom