Mindez akkor igaz, ha van alap arra, hogy összeadjuk e két párt eredményét, meghatározó azonosságokat lássunk az ő és még inkább a táboruk gondolkodásmódjában.
A nemzet mint harcoló egység felfogása kézenfekvő. A Fidesz szabadságharcot vív, gyarmati felszabadító küzdelmet visz, együttműködni olyan országokkal szeretne, amelyekkel lényegében nincs kontaktusunk, a harc kérdése ott tehát irreleváns. A Jobbik ugyanezt érzi. Mindenben ellenséget lát, ami idegen vagy neki annak tűnik. Együttműködésre ugyanúgy a Keletet választja,mint a Fidesz. (A Jobbik hozzáveszi Németországot is. Annak keleti és nyugati felét egyaránt.)
A Jobbik 2010-es programja meghatározó pontjainak megvalósulását láthatta az előző ciklusban. Az állam erősítését, a bankok nyereségének visszavételét, a Takarékszövetkezetek helyzetbe hozását, a közmunka nagyarányú állami szervezését, kőkemény büntetőpolitikát, az unió és a nemzetközi pénzügyi szervezetek kiszorítását, a sor hosszan folytatható. Most a rezsivívmányok továbbfejlesztését (is) szeretnék. Meglesz. Viszont progresszív adórendszert akarnak, nem egykulcsosat. Ez nem lesz meg.
Stílusban van a nagy különbség. A Fidesznek nincsenek erődemonstrátorai, pénzzel és államapparátussal dolgozik.De a Jobbik is egyre kevésbé mutatja magát fenyegetőnek. Árpádsávos zászló hivatalos rendezvényén alig látszik már. Ahogy a Fidesznél sincs uniós lobogó. Mindkét helyen mindent a nemzeti lobogók borítanak be. De a Fidesznél nyoma sincs antiszemitizmusnak, cigányellenességnek. A mindent felülíró nacionalizmusuk szükségképpen jár azzal, hogy minden elfogadhatóbbá vált az emberek számára, ami ennek jegyében fogalmazódik. Ahogy a Jobbik mondja, még úgy is.
Orbán Viktor a választás éjszakáján az egyik kulcsmondatban közölte, hogy az emberek nemet mondtak az Európai Unióból való kilépésre is. Ezzel a Jobbik legyőzését foglalta össze. Csakhogy a Jobbik alternatívában fogalmaz: vagy kilépni, vagy újrafogalmazni a szerződést. Ez utóbbit a magyar kormány ténylegesen már megtette és teszi, tárgyalás nélkül. EP-határozat és csak az utóbbi napokban is uniós döntések sora deklarálja, hogy Magyarország másként kezeli az EU-t, mint a bent lévők többsége. Itt sincs antagonizmus a Jobbikkal.
Van viszont mindkét fél részéről a békepártokkal. Utóbbiak már a falnak szorítva.
