galéria megtekintése

Falfúrók

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 12. számában
jelent meg.


Uj Péter

A 25 éve dőlni kezdett berlini fal helyénél, a szokásosan unalmas/megindító/felemelő/közhelyes visszaemlékezésekbe szokásuknak megfelelően az oroszok próbáltak vinni egy kis unortodoxiát. (Értik, ugye?) Mihail Gorbacsov egészen furcsa dolgokra kezdett emlékezni, olyasmikre, amikre negyedszázadon át nem nagyon emlékezett, de most hirtelen kitisztult neki valami, valószínűleg egyáltalán nem függetlenül Putyin elnök újoroszista memóriatréningjeitől. Már onnan is gondolható, hogy mindaz, ami Gorbacsov eszébe jutott hirtelen, hézagmentesen passzol Putyinék legújabban hangoztatott Nyugat-ellenes világmagyarázatába, amelynek végső célja természetesen, hogy megindokolja Ukrajna részleges megszállását.

„Beteljesítetlen ígéretek” – ilyen címekkel tudósított a putyinista média Gorbacsov beszédéről, amelyben az orosz exelnök elismételte a Putyinéktól korábban már hallott vádakat: a Nyugat és a NATO nem teljesítette, amit a Szovjetunió és a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásakor megígért, tudniillik tovább bővítette a katonai szövetséget keleti irányba. Ezzel átverte az oroszokat.

Ilyen ígéreteknek nyomuk sincs a korabeli tárgyalások könyvtárnyi iratanyagában, az akkori nyugati vezetők sem emlékeznek rá.

 

És hát így visszagondolva, nem is nagyon világos, miért ígérgetett volna a Nyugat az éppen összeroppanó, láthatóan tehetetlen Szovjetuniónak. Nem volt alkupozíció.

Az oroszok új-régi logikája félelmetes. Egyrészt félelmetes az utólagos reklamáció vagy igény vagy mi, amit Gorbacsov is kimondott, hogy tudniillik, nekik járt volna valami (ajándék, jutalom) a Nyugattól azért, hogy voltak szívesek összeomlani, és úgy, hogy az utolsó pillanatokban a tankjaikkal (atombombáikkal satöbbi) nem kezdték el mészárolgatni az embereket. Persze kelet-európai népeknél nem ritka (sőt!) ez a „mi is megérdemelnénk mindent, ami másoknak megvan!” kicsit óvodásos, kicsit kommunistás lelkiállapot, meg a „cserben hagyott a Nyugat”, meg a „mi vérünkön híztak”. De ez már tényleg tisztán a Sztálin/Lenin-vicc logikája: pedig közénk is lőhettek volna!

Engem egyébként a frász kerülgetett volna, ha mondjuk egy hülye alku miatt nem bővülhet Kelet felé a NATO. És a népszavazási eredményből világos, hogy elég sokan voltak így. Mindenki menekülni akart a részeges medve hatósugarából.

Másrészt talán még félelmetesebb és szomorúbb, hogy az újoroszisták (köztük már Gorbacsov is) valamiképpen vereségként élik meg kommunista elődeik embertelen, elnyomó rendszerének összeomlását. Mi az, hogy „beteljesítetlen” vágyak és álmok? Tessenek már végignézni az egyesült Németországon, hogy néz ki! És elővenni az archív fotókat a szürke, reménytelen NDK-ról. Igenis százmilliók vágyai teljesültek, amikor össze tetszettek omlani végre.

Aki látta valaha a fallal kettévágott Berlint és a fal mindkét oldalát, annak örökre az agyába égett a kép. Erősebben semmi sem mutatta a két rendszer közötti különbséget. De elég most végignézni az archív fotókat. Bármelyik fényképről azonnal megmondható, melyik oldalt mutatja. Az egyik oldalon graffitik, szemét, rendetlenség, néhol falnál lődörgő emberek, a túloldalon meszelt fal, szögesdrót, felgereblyézett homok, erődített őrtornyok, üresség. Elég jól látszik, melyik oldal félt igazán. Melyik oldalnak kellett védenie magát saját polgáraitól. Nyugat és Kelet. Ha így utólag bárkiben is bujkálna valamilyen kétség.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.