Magyarország tegnap jutott ki az Európa-bajnokságra. Marseille-ben történt ez, ahol végre nem a csehszlovákok jöttek, mint 1969-ben, sok évtizedes rontással, hanem mi érkeztünk, vissza. Az Izland elleni meccsig lehetett - és kellett is - számolgatni, hogy hol is lennénk, ha nincs Michel Platini víziója a 24 csapatos Eb-ről, hogy már ne is annyira bejutni legyen dicsőség, mint amennyire kimaradni kínos.
Az ide vezető úton a nálunk sokkal többre tartott norvégokat kétszer megverve, már Franciaországban a büszke Ausztriát legyőzve, majd a holland-ölő izlandiakat megtörve a magyar csapat közölte a világgal, hogy nem szorult Platinire. Saját jogán, saját erejéből partiképes a kontinensen. Generációk nőttek fel és szürkültek meg úgy, hogy csak elvett tőlük a magyar labdarúgás, de nem adott semmit. Akármi is következik még Franciaországban, az adósság törlesztése megkezdődött.
A pesti körúton a forgalom tegnap este megint megállt, mint kedden, de még nem biztos, hogy az oly sok mindent legyőző magyar csapat eljutott volna a nem igazán elkötelezettekhez, vagy áttörte volna a magukat már agyoncsalódottak közönyét.
