galéria megtekintése

Ezt kapják be?

8 komment

Kovács László

Rosszkedvűen olvasom az újabb óriásplakátok szövegét: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” Mit üzenjünk? Az Orbán-kormány szándéka szerint népszavazással üzenjük azt, hogy teszünk az ­Európai Unió Belügyminiszteri Tanácsának a döntésére, amely a menekülthullámmal járó anyagi terhek igazságos és méltányos megosztása érdekében tagállamonként meghatározza a befogadandó menekültek számát. A döntés menekültekről szól, nem gazdasági bevándorlókról, nem migránsokról és pláne nem terroristákról.

A nemzetközi jog szerint menekültnek az számít, akinek életét, szabadságát, emberi méltóságát hazájában háború, terrorizmus vagy diktatórikus rendszer fenyegeti, és ezért azt elhagyni kényszerül. Az ENSZ menekültügyi egyezménye szerint, amelyhez hazánk 1989 tavaszán csatlakozott, őket be kell fogadni, függetlenül attól, hogy melyik országból menekülnek és milyen vallásúak. Ugyanez következik az ­Európai Unió alapszerződéséből, amit a népszavazással megerősített 2004-es csatlakozással magunkra nézve kötelezőnek ismertünk el. Be kell fogadnunk őket, ahogy az 1956-os forradalom leverése után a nyugati országok befogadták a magyar menekülteket, és ahogy most is ezt teszik a menekültekkel – néhány kivétellel – az unió tagállamai és egy sor nem uniós ország.

Természetesen alapos ellenőrzés után. Nem kell befogadni azokat, akiket ilyen veszélyek hazájukban nem fenyegetnek, akiket csupán a jobb életkörülmények vonzanak. Őket, a migránsokat vissza kell küldeni. Egyéni döntés alapján persze migránsokat is befogadhatnak azok az országok, amelyeknek szükségük van fiatal, képzett munkavállalókra, de az Európai Tanács döntése nem rájuk vonatkozik.

 

A népszavazáson részt vevő és nemmel szavazó magyar állampolgárok az Orbán-kormánnyal egyetértve azt fogják üzenni, hogy az uniós­ tagsággal csak a világ legerősebb gazdasági-kereskedelmi integrációjához tartozás előnyeit vállalják. A szabad utazás, tanulás, munkavállalás jogát és mindenekelőtt az évi közel tízezermilliárd forintnyi támogatást. Azt a pénzt, amelynek hazánk gazdasági felzárkózását kellene szolgálnia, de amelynek jelentős részét a kormány értelmetlen presztízsberuházásokra, stadionokra, kisvasútra, valamint az elmúlt hat évben már milliárdossá tett családtagok és haverok további gazdagítására fordítja.

A kocsmai stílusú plakátok olyanok, mint a felmutatott középső ujj. Ezt kapja be Brüsszel. A kormányfőnek persze tudnia kell, hogy az unióban a döntéseket nem az általa folyamatosan gyalázott, Brüsszelben működő Európai Bizottságban, hanem a tagállamok kormányainak képviselőiből álló Európai Tanácsban és a tagállamokban megválasztott képviselőkből álló Európai Parlamentben hozzák. Az Európai Bizottság csak javaslatokat tesz a két döntéshozó testületnek, és azok határozatainak végrehajtását ellenőrzi. Az uniós szabályok szerint népszavazást csak két kérdésben tartanak, és csak azokban a tagállamokban, ahol ezt az alkotmány előírja. A csatlakozásról és az unió értékrendjét, normáit tartalmazó alapszerződésről. Az unió működését meghatározó döntésekről nem.

Képzeljük el, mi lenne, ha valamelyik nettó befizető tagállamban népszavazást tartanának arról, hogy a választópolgárok akarják-e a közös költségvetésből, azaz adójukból támogatni Magyarországnak az Európai Unió elleni szabadságharcát, az unió elleni propagandakampányokat, az EU bomlasztását, működésének akadályozását.

A korábbi magyar nyelvű óriás­plakátok nyilván nem a magyarul nem is értő menekülteknek, hanem a magyar közvéleménynek szóltak. Az volt a céljuk, hogy fenyegető veszélynek állítsák be a menekülteket, akiktől áthatolhatatlan kerítéssel védi meg Orbán Viktor a magyarságot. A népszavazásra hívó plakátoknak viszont a magyar választók felé az az igazi üzenete, hogy Orbán Viktort nem az ország, a nemzet, hanem kizárólag saját hatalmi érdekei vezetik. Nem érdeklik a nemzetközi jog előírásai, az EU közös értékrendje és normái. A plakátok a kormányfő ama szándékát jelzik, hogy ismét a magyar nép akaratára óhajt hivatkozni, miközben annak érdekei ellen cselekszik.

Nekünk, magyar választóknak azt kellene üzennünk Brüsszelnek, az Európai Uniónak, hogy hazánk viharos történelme legjobb döntésének tartjuk csatlakozásunkat az unió­hoz. Szent István államalapítása és a kereszténység felvétele óta Európához akartunk és akarunk tartozni. Örülünk annak, hogy 2004 óta oda is tartozunk. Sajátunknak érezzük az EU értékrendjét, tiszteletben tartjuk a közös normákat és szabályokat. Nem az illiberális államokat, nem a tekintélyuralmi rendszereket tekintjük példának, hanem a demokratikus jogállamokat. Mi az ­európai Magyarországon, Európában érezzük otthonosan magunkat, nem úgy, mint Orbán Viktor, aki nemrég Kazahsztán fővárosában, Asztanában nyilatkozott úgy, hogy ott otthonosabban érzi magát, mint Brüsszelben.

A szerző volt külügyminiszter és uniós biztos

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.