galéria megtekintése

Ezen a napon

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 14. számában
jelent meg.


Varga G. Gábor
Népszabadság

Öniróniára vall, hogy pont holnap, a sajtószabadság napján indul az állami tévé új műsorstruktúrája. Drukkolunk Szabó László Zsoltnak, az MTVA vezérigazgatójának, hogy a kiemelt kreativitással megalkotott hírtévé-koncepció és vidéke sikeres, azaz nézett legyen, hiszen egy kudarc a posztjába is kerülhet. De érdemes számolni azzal is, hogy vannak olyanok, akik a vezérigazgató sikerét nem a közmédia nézőinek számában mérik.

Nézők nélkül fölösleges 80 milliárdot költeni az MTVA-ra – tartja magát még fideszes körökben is a mondás. Az MTVA hírszolgáltatásának korrektségét nézve ez a nyolcvanmilliárd forint akkor is fölösleges kiadás volna, ha óráról órára tömegek figyelnék az állami médiát. De aligha. Közmédia és kormánypárti sajtó ma sajnos szinonimák. Fájdalmas, hogy a magyar sajtóban 25 év alatt stabilizálódott a pártosan kormánypárti és ellenzéki kategória, ahelyett, hogy egyszerűen értékelvű sajtóról beszélnénk, ahol nincs politikai elkötelezettség, de van lojalitás, ám nem a kormány, hanem a közszolgálatiság iránt.

A sajtószabadság napján azt kell felidéznünk, hogy Simicska Lajos fékevesztett káromkodása után jelentették ki fideszes újságírók, hogy nekik hiába mondják, olyan, hogy független sajtó nincs. Jelezzük, szerintünk van, legalábbis bizonyos országokban, itthon pedig nagyon kellene. Érdemes regisztrálni azt is, mekkora médiabirodalom épült a Fidesz körül, s most még duplázódik is Orbán-Viktor és Simicska Lajos háborúja miatt.

 

Látványosan fújódik fel ez a lufi hagyományos sajtóorgánumokból egy olyan piacon, ahol az olvasók és a nézők száma folyamatosan csökken. Felmerül hát: hogyan lehet a vállalkozásokat nyereséggel működtetni? De minden jel arra utal, hogy a rentábilis működés nem igény a Fidesz médiabirodalmába fektetők körében. Fontosabb, hogy minél több állami pénzt be lehessen csatornázni a rendszerbe, amiből el tarthatják a haverokat, hatalmi eszközökkel segíthetik a közel állókat, közben persze fizetést is kell adni azoknak, akik a sajtótermékeket előállítják, hát ez a szükséges költség.

A közmédiában ez úgy működik, hogy baráti külsős cégek gyárthatják a műsorok jelentős részét, akiket, ha kell, teletömnek, de ha úgy hozza a sors, gond nélkül kidobnak, mint Simicska műsorgyártó cégeit a hetekben. Ekkora szervezetben el lehet viszont helyezni embereket, akik jó szolgálatot tettek, ide lehet menekíteni harcostársakat, akiknek meleggé vált a lábuk alatt a talaj. Mellékes előnyként meg lehet kísérelni a nyilvánosság kézben tartását.

2010 előtt évente ötvenmilliárd forintba sem került a közmédia, a színvonal alapján pedig mondhatjuk: a mai több mint nyolcvanmilliárd se műsorokra kell. Ne dőljünk be annak, hogy Lázár János a minap megpendítette annak a lehetőségét, hogy megtakarítanának valamennyit e horribilis pénztömegből. Hiszen a korábbi baráti – hirtelen a Simicska-oldalra került – beszállítók helyét hamar átveszik az új, éhes barátok. Mindenki megkapja az esélyt. Kivéve a tévét adójukkal finanszírozó nézőt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.