Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnap a menekültválság ügyében rögzített néhány erkölcsi evidenciát. Hogy aki rászorul, azt ellátjuk, akinek szüksége van ránk, annak igyekszünk segíteni, és csak utána kérdezzük meg tőle, honnan jött és mit akar itt. Hogy a temérdek szenvedésnek illenék megindítania a szívet, mert a szenvedő, akárcsak mi magunk, anya szülte emberi lény.
Ezekből az evidenciákból kiindulva felvázolt néhány, egyelőre nem túl kidolgozott és eredeti ötletet: rég nem itt kéne tartanunk, de most már mindegy, kiindulásnak ez jó lesz. Joggal mondta, hogy Európa jelenleg méltatlan saját hagyományaihoz, és képtelen közös döntéseket hozni, közös felelősséget vállalni, nem Európa és nem unió. Igaz.
Ha ugyanis az evidenciákat nyomatékosan meg kell ismételni, ha komoly hírértékük van, akkor nem evidensek többé. Akkor magunk is elértünk egy határt, újra döntéshelyzetben vagyunk, együtt kell megerősítenünk alapvető értékválasztásainkat.
