galéria megtekintése

Evező és lapát

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 12. számában
jelent meg.


Dési András
Népszabadság

Idilli kép a harpsundi nyárból, négyen ülnek egy csónakban, a vendéglátó evez. Az utóbbi történetesen Frederik Reinfeldt svéd miniszterelnök, aki a brit és a holland kormányfőt, valamint a német kancellárt hívta meg egy minicsúcsra, hogy rendezzék az európai csúcsvezetői poszt körüli vitákat. Sokra nem jutottak, továbbra sem dőlt el, hogy az Európai Bizottság új elnökéről az Európai Parlament vagy a kormányfők döntsenek-e.

REUTERS/Anders Wiklund/TT New Agency

A harpsundi evezésre egyetlen kelet-közép-európai ország kormányfőjét sem hívták meg. Még Donald Tuskot sem, pedig ha a térségből valakinek a szava számít az unióban, az a lengyeleké. Az egyik hazai jobboldali hetilap címoldalán Európa erős emberének nevezett magyar kormányfőt sem invitálták a csónakba. Pedig ő elég korán világgá kürtölte, hogy nem támogatja saját pártcsaládja jelöltjét, Jean-Claude Junckert.

 

A svéd miniszterelnöki hivatal szóvivője viszonylag egyszerűen indokolta meg, hogy milyen alapon küldték ki a harpsundi meghívókat. Az unió legversenyképesebb gazdaságait invitálták meg. A legnagyobb nettó befizetőket. Olyan tagállamnak, amelyik többet hoz el a közösből, mint amennyit befizet, nem osztottak lapot. S királycsináló sem lesz belőle, bármennyire azt hirdeti is magáról a kormányzati propagandája, hogy itt, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében épül a kontinens legversenyképesebb gazdasága. Stockholmból és még egypár helyről ezt másként látják.

Ezen persze meg lehet sértődni. Vagy ismét kardot rántva szabadságharcot hirdetni. S közben a fontos európai partnereknek a színfalak mögött folyamatosan azt magyarázni, hogy ne azt figyeljék, amit a magyar kormányfő mond, hanem amit csinál.

Ezt a magyarázómunkát mostantól a nagy respektnek örvendő Martonyi János helyett utódjának, Navracsics Tibornak kell elvégeznie. Aki belépőként igyekezett konstruktív hangot megütni. A konfliktusok elől nem akar kitérni, viszont azokat a békés rendezés érdekében készül felvállalni.

Tisztában van vele, hogy az EU bizony nem egy szép családi mosolyalbum, de az unióban dúló viták és az érdekérvényesítési küzdelmek alapvetően kompromisszumokra futnak ki. Mindig nem lehet a legtöbbet nyerni, de az integráció éppen arra épül, hogy mindenki valamilyen mértékben nyertesnek érezhesse magát.

Hogy a magyar diplomácia nyertesnek érzi-e magát, az korántsem biztos. Navracsics és a vele érkezett csapat helyfoglalása nyomán az új külgazdasági és külügyi tárcánál leginkább a káosz a jellemző. Emeleteket csomagoltattak össze és pakoltak ki irodáikból. Az „újak” bizalmatlanul szemlélik a „régieket”, még akkor is, ha ez utóbbiak jelentős része 2010 után, a második Martonyi-korszakban került pozícióba. Aki teheti a „régiek” közül, az menekül, a többiek várnak a sorsukra. A diplomáciának, az egyeztetésnek azonban befelé is kellene működnie. Azzal például, hogy képes motiválni az apparátust. Hogy ott is mindenki valamennyire nyertesnek érezhesse magát.

Mint az unióban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.