Ezeken az európai polgárok életét jelentősen befolyásoló területeken gyorsak a változások. A hatékony megoldások pedig – e területek természete folytán – csak koordinált megközelítéssel érhetők el. Ám az EU ma – nagyrészt a számos tagállamban tevékenykedő centrifugális politikai erők miatt – sokszor köldöknéző magatartást tanúsít. Egyáltalán nem azokra a kihívásokra figyel, amelyekkel az emberek szerint foglalkoznia kellene. Sőt egyes országokban az EU-t gyakran bűnbakként állítják be, és a kormányok – legkönnyebb megoldásként – Brüsszelt hibáztatják a nehézségekért. Ennek az az eredménye, hogy a polgárok távol érzik maguktól az EU-t, és azt elsősorban olyan felduzzasztott gépezetnek tekintik, amely inkább a belső folyamataival foglalkozik ahelyett, hogy az emberek törekvéseinek megvalósításáért küzdene.
Tekintsük át az elmúlt pár évben az EU-ról folytatott vita fő kérdéseit! A leginkább előtérben levő kérdés a „bent” vagy „kint” kérdése volt, leginkább Görögország és az Egyesült Királyság kapcsán.
Nem olyan súlytalan kérdésekről van szó, amelyeket könnyedén félretolhatnánk. De nem is ezek határozzák meg elsősorban az emberek mindennapi életét. Ha az államférfiak felismernék és védelmeznék az EU azon előnyeit és lehetőségeit, amelyek közvetlenül javítják az emberek életét, és ezekről szólnának az uniós viták, akkor azok sokkal izgalmasabbak és ösztönzőbbek lennének. Gondoljunk az egységes piac beindítására, és látni fogjuk, hogy egy pozitív és jövőorientált program igenis képes fölvillanyozni az embereket.
Egyre globálisabbá váló világunk alapszabálya, hogy a problémák nem állnak meg az államhatároknál.
Ezért az uniós szintű egyeztetés alapvető fontosságú marad, és nem szabad attól sem ódzkodnunk, hogy nagyra törő tervekkel álljunk elő, amelyek ráébresztik az embereket, mi mindenre lehet képes az EU. A jelen globalizált valóságának figyelmen kívül hagyása, a nemzeti keretek újbóli erősítése visszavisz bennünket szűk országhatáraink mögé, ahol valószínűleg a legszimplább megoldásokkal próbáljuk majd kezelni a lehető legösszetettebb problémákat. Ez az EU- és valóságellenes megközelítés vonzóan egyszerű lehet, ám lehetetlenné teszi, hogy az EU és polgárai nagyra törő célokat állítsanak maguk elé.
Az új bizottság és a nagy változások körülöttünk cselekvésre indítanak bennünket. Körvonalazódik egy beruházási program a növekedés újraindítása érdekében, az energiaunió és a digitális egységes piac is napirenden van, most készült el az új migrációs politikára vonatkozó javaslat. Az EU egységesen lép fel Ukrajnával kapcsolatban, a párizsi klímakonferencia pedig újabb esélyt kínál az európaiaknak arra, hogy a környezetvédelemben ne követő, hanem vezető pozíciót töltsenek be. Ezek azok a területek, amelyeken az EU fellépésétől a legjobb eredmények várhatók a polgárok szempontjából, akiknek ez visszaadhatja a hitét az uniós összefogásban.
Az EU demokratikus képviseleti rendszere is jelentős lökést kapott a legutóbbi európai választásokkor azáltal, hogy a bizottság elnökét közvetlenül a választások eredményeképpen választják meg.
Európa vezetőinek meg kell ragadniuk a pillanat adta lehetőséget, és bátran tovább kell küzdeniük a kijelölt célok, a hosszú távú politika, az ígéretes jövő megvalósításáért. Nem maradhatunk meg a válságkezelés szintjén, ahogy ez az elmúlt években történt, amikor csak a minimális elvárások teljesültek, s azt reméltük, hogy az is elegendő lesz. Legfőbb ideje, hogy a politikusok ne legyenek annyira közvéleménykutatás-függők, s ne ahhoz szabják az apró lépéseiket, hanem nézzenek szembe bátran és távlatosan a kihívásokkal és a kínálkozó lehetőségekkel, hogy tartós és perspektivikus megoldásokat találjanak.
Tapasztalhatjuk azon politikusok romboló hatását, akikből hiányzik a bátorság, az elszántság, aggodalmaskodva tekintgetnek a hátuk mögé, és hagyják, hogy még rombolóbb erők szabják meg a politikai napirendet.
Ne feledjük, hogy az európai építkezés zászlóvivőinek előretekintő megközelítése békét hozott, összebékítette egymással az ellenfeleket, és a romokból újjáépítette Európát.
(A Károly-díj átvételekor Aachenben, 2015. május 14-én elmondott beszéd.)
*A szerző az Európai Parlament elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
