galéria megtekintése

Európai micsodát?

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 02. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

A magyar választó provinciális, primitív s az agya helyén is hasa van – nagyjából ez a meggyőződés határozta meg az EP-kampányt. Senki nem érdemesítette a választót arra, hogy komolyan szembesítse őt az unió előtt álló nagy kérdésekkel. Vagy üres frázisokat pufogtattak, vagy azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy ők majd Brüsszelben kivívják „európai bérek, minimálbérek” formájában, hogy az életszínvonalunk nyugat-európaivá emelkedjék.

Egyetlen józan párt sem akadt, mely ezzel a demagógiával szembement volna, felhíva a választópolgárok figyelmét arra, hogy aki a bérköltségek horribilis növelését szorgalmazza egy országban, mely a versenyképességi rangsorban egyre lejjebb csúszik, ahol a GDP legjobb esetben évente 1–3 százalékkal nőhet az előttünk álló években, az nem normális, viszont munkahelyek tömegét veszélyezteti.

Bármekkora minimálbért rá lehet parancsolni a munkáltatóra, de azt nem lehet neki megparancsolni, hogy munkáltasson.

 

Munkáltathat helyette az állam közmunkával a jól felemelt minimálbér töredékéért, felduzzaszthatja és megdrágíthatja az állami apparátusokat, államosíthatja az adónkból a megemelt bérköltséggel veszteségessé tett vállalkozásokat, és azok veszteségeit is fizetheti az adónkból.

A foglalkoztatásból származó közbevételek tetemes részéből közkiadások lesznek, csak fedezetük nem lesz, mert lefagyasztott gazdaságból nem lehet adót kifejni. A választópolgárnak nem kötelező ismerni a releváns adatokat, a kampányolóknak viszont igen.

Akik mégsem ismerik őket, azoknak Oblath Gábor a segítségére sietett. Az Élet és Irodalom május 16-i számában végképp és védhetetlenül leleplezte a demagóg kampányt. De ettől sem zavartatta magát senki.

Az Oblath által bemutatott tények a következők. Ha valaki a magyarországi jövedelméből Nyugat-Európában akarna megélni, majdnem a felére csökkenne az életszínvonala, mivel a fogyasztási kiadások relatív árszintje nálunk 57 százalékos a nyugat-európai átlaghoz képest. Ezt nem érzékeli az, aki csak a kirakatokat nézi, de aki lakni is akar, az annál inkább.

A relatív árszint 2008-ban még 66,5 százalék volt, tehát az áraink nem közelednek a nyugat-európaiakéhoz, hanem távolodnak tőle a forint leértékelődése miatt, s alacsonyabbak, mint amilyeneket az ország fejlettségi szintje indokolna. Az egy ledolgozott órára jutó bruttó hazai termék a nyugat-európai átlag 53 százaléka, az egy ledolgozott órára jutó bruttó bérköltség pedig az 55 százaléka, tehát szinte pontosan annyi, amennyi közgazdaságilag indokolt.

Persze hogy az ország minden normális polgára följebb akar zárkózni, jobban akar élni, és változtatni akar azon, hogy tíz polgártársából négynek nem jut mindarra, amit a statisztikusok a létminimumba besorolnak. De ezért nem Brüsszelben kell harcolni „európai bérekért”, hanem Magyarországon európai versenyképességért!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.