galéria megtekintése

Európa szándékos vaksága

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 07. számában
jelent meg.

Benjamin Abtan
Népszabadság

Miközben Alekszisz Ciprasz első miniszterelnöki körútját járja az európai fővárosokban, úgy tűnik, sok európai a meglehetősen veszélyes szándékos vakságot választja, hogy a Sziriza győzelméből fakadó reményeit ne zavarják meg azok a kínos tények, melyek a rasszizmus és az antiszemitizmus jelenlétét jelzik a remény forrásában.

Marabu rajza

Ez a szándékos vakság elsőként és mindenekelőtt a Szirizával koalíciót alkotó ANEL („Független görögök”) nacionalista, idegengyűlölő, rasszista és antiszemita jellegét érinti. Az ANEL vezetője antiszemita, összeesküvésre utaló kijelentéseket tesz, és például azzal vádolja a zsidókat, hogy nem fizetnek adót. A párt egyik embere pedig bármiféle következmény nélkül kijelenthette, hogy „az angolok és az amerikaiak görögellenes érzelmeit a Cionista Világmozgalom szítja”.

 

Az EU-t és az európai politikai erők túlnyomó többségét egyáltalán nem zavarja, hogy a Sziriza ilyen párttal szövetkezik hazája kormányzására, a baloldali pártok egy része pedig kifejezetten helyeselte ezt, amivel bizony magukra vették a nacionalizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus támogatásának bűnét. E szövetség elítélésének elmaradása annál is meglepőbb, mivel az éppen a régi, korrupt pártok politikai gyakorlatának a folytatását jelenti. Azok legitimálták a szélsőjobboldalt, mégpedig éppen a megszorítási politika jegyében.

Pontosan a megszorítási tervek megszavazásáért aggódó „trojka” (IMF, EU, Európai Központi Bank) nyomása, valamint a Paszok és az Új Demokrácia bizonytalan viszonya miatt kerültek be a kormányba 2011-ben a szélsőjobboldal képviselői (először az Ezredesek uralmának megdöntése óta). A szándékos vakság azért is olyan meghökkentő, mert a Sziriza és az ANEL nézetei nemcsak a megszorítási politika elutasításában esnek egybe, hanem külpolitikai kérdésekben, különösen Putyin Oroszországának támogatásában is.

A „Független görögök” lelkesen támogatják Oroszország pánortodox törekvéseit, Alexisz Ciprasz pedig a Kreml propagandáját visszhangozva minősíti neonácinak az ukrán vezetést; a pártelnök üdvözölte a Krím megszállását és az ott megrendezett gyalázatos népszavazási komédiát. A nagykövetek közül az orosz volt az első, akit Ciprasz fogadott szinte azonnal a kormány átvétele után, és rögvest azoknak az európai szankcióknak a megszüntetését követelte, melyek célja az orosz agresszió megállítása Ukrajna és azon keresztül Európa ellen.

A szándékos vakság kiterjed ugyanakkor az Arany Hajnal eredményének értelmezésére is. A 18 képviselői helyéből 17-et sikerült megtartania a szavazatok több mint 6 százalékával ennek a valóságos neonáci pártnak, a rasszista és antiszemita erőszak pártjának, mely védelmezi a holokauszttagadást, nosztalgiával őrzi a Harmadik Birodalom emlékét, és amely érintettnek bizonyult néhány emigráns és idegen meggyilkolásában.

Mindezek ellenére az általuk elért eredményt ugyanaz a csaknem teljes közöny fogadta, mint 2012-ben, amikor bejutottak a parlamentbe. Ez a szándékos vakság a szimptomatikus jele annak, hogy Európa szinte megrögzötten csak a gazdasági kérdésekre figyel, és egyre közönyösebb a rasszizmussal és az antiszemitizmussal szemben, miközben riasztó mértékben nyer teret a görög politikai színtéren a neonácizmus annak ellenére, hogy számos eljárás folyik a képviselőik ellen, és legfőbb vezetőik börtönben ülnek.

A rasszizmussal, a nacionalizmussal és az antiszemitizmussal való szembenézést elszabotáló szándékos vakság tovább gyorsítja Görögországban a demokrácia gyöngülésének folyamatát, melyet a pusztító hatású megszorítási politika indított el. Ebben a helyzetben a demokratáknak sürgősen aktivizálódniuk kell, és a tisztánlátást képviselniük. Ez sokféle akciót jelent. Mindenekelőtt nyomást kell gyakorolni a Szirizára, hogy szakítson a „Független görögökkel”, és Cipraszra, hogy felejtse el az olyan kétes kifejezéseket, mint a „szociális holokauszt”, és vizsgálja felül Putyin feltétel nélküli támogatását.

Ez kell ahhoz is, hogy véget vessenek annak a megszorítási politikának, amely a görög társadalmat felőrölte és szélsőséges feszültségeket támasztott. Továbbá: a demokratáknak az Európai Unióhoz kell fordulniuk, hogy nyújtsanak támogatást a megszorítások által megfojtott demokráciabarát civil társadalom fölélesztéséhez, igényeljék és kísérjék figyelemmel a jogrendszer és a rendőrség reformját, valamint a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harcot erősítő lépéseket a törvényhozásban.

Végül pedig az európai civil társadalomnak aktív szolidaritást kell vállalnia a görög civil társadalommal. Úgy, ahogy az európai antirasszista mozgalom teszi azt hosszú évek óta a valóságos helyzet tudatosításával, előremutató megoldások felmutatásával, akciók szervezésével. Csak a szándékos vakság feladásával, a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem felvállalásával lehet valóban előrevinni a görög demokrácia ügyét.

A szerző a European Grassroots Antiracist Movement (Európai Antirasszista Mozgalom, EGAM) elnöke

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.