Két és fél évtized után ismét terítékre kerül Romániában az 1990-es ellenzéki megmozdulások brutális leverése. A Zsil völgyéből a fővárosba levonatoztatott bányászok miatt bányászjárásként ismert ügy fővádlottja a 85 éves Ion Iliescu lehet, aki a diktatúra bukása után ideiglenes, majd választott elnökként tíz évig állt Románia élén.
A bányászjáráshoz az első szabad választások vezettek. 1990 tavaszán az akkori román ellenzék maratoni tüntetéssorozaton követelte, hogy az ideiglenes kormány szerepét ellátó Nemzeti Megmentési Front (FSN) ígéretéhez híven ne állítson jelölteket, valamint szűnjön meg a média fölötti hatalmi monopólium. Ötvenkét nap után, június 13-án a hatóságok erőszakkal felszámolták a sztrájkot. Lövések dördültek el, hat tüntető és járókelő életét vesztette. Két napon át tartó terror következett.
A fővárost elözönlötték a bányászok, akik Ion Iliescu államfő meghívására, a kormány által rendelkezésükre bocsátott különvonatokon érkeztek, hogy megtisztítsák a fővárost a „huligánoktól”. Az ellenzéki pártok és újságok székházát feldúlták. Az ország lakosságának jelentős része ráadásul meg is volt győződve arról, hogy a kommunizmus idején betiltott, úgynevezett történelmi pártok Nyugatról hazatért vezetői államcsínyre készülnek. (Külön felrótták nekik, hogy „nem ettek szójás szalámit”, azaz nem szenvedték végig a diktatúrát.) A manipuláció működött, hiszen az egyedüli, állami televízió az FSN irányítása alatt állott.
