A budapesti tanácskozás üzenete az, hogy ezeket a kihívásokat csak a több, az integrált és együttműködő Európa képes megoldani. Szöges ellentétben azzal, amit a magyar kormányfő állít, a liberálisok szerint nem a nemzetállamoknak kell nagyobb befolyást és több jogosítványt adni, hanem a közösségi intézményeknek. A menekültválsággal szembeni európai tehetetlenség oka nem elsősorban a közösségi intézmények tétlensége, hanem a nemzetállamok közötti egyetértés és együttműködési készség hiánya.
Az Európai Bizottság és Parlament csak nagyon korlátozott, főként kiegészítő jogosítványokkal rendelkezik a válság kezelésére. Érdemi lépéseket csakis a nemzetállamok közös döntései eredményezhetnek. Az eddigi tehetetlenségért és késlekedésért tehát a felelősség nem úgy általában Európát vagy a közösségi intézményeket, hanem a vonakodó nemzetállamokat terheli. Az európai integráció azért jött létre, mert évszázadok tapasztalata bizonyította, hogy a nemzetállami önzések és rivalizálások mennyi kárt és tragédiát okoznak Európa népeinek. Ha lassan felszámoljuk az integráció vívmányait, pontosan azon viszályok és vetélkedések veszélyes egyensúlyához térünk vissza, amitől az alapító atyák az európai egységfolyamat révén megóvni kívánták a kontinensünket.
A menekültválság felerősítette a dezintegrációs törekvéseket, aminek világos bizonyítéka a holland „mini-Schengen" elképzelése, amely az egyre növekvő egymás iránti bizalmatlanságot tükrözi. Ha ez megvalósul (a terv szerint a Benelux államok, Németország és Ausztria részvételével), mi, közép-európaiak újból a perifériára, a „mini-Schengenen" kívülre szorulnánk. Ennek elutasítása nemcsak azért fontos, mert mindannyiunk mindennapi életét, utazásait, de a turizmust és az üzleti kapcsolatokat is megnehezítené, hanem azért is, mert annak a szolidartásnak a felbomlását jelezné, ami az európai egységfolyamat kötőszövete.
Ezért is volt a kongresszus egyik kiemelt üzenete, amit Guy Verhofstadt, az Európai Parlament ALDE-frakciójának vezetője a megnyitóbeszédében is egyértelművé tett, hogy az európai liberálisok a jelenlegi schengeni rendszer fenntartása mellett állnak ki, és elutasítják annak szűkítését. Ugyanakkor Hans van Baalen, az ALDE Budapesten megválasztott új elnöke egyetért azzzal, hogy a jelenlegi rendszeren belül ésszerű szigorításokat vezessenek be annak érdekében, hogy biztonságosan védjen minket a határ az illetéktelen vagy rossz szándékú látogatóktól.
Verhofstadt a schengeni rendszer fennmaradása érdekében fontosnak tartja a külső határok biztonságának garantálását. Láthatólag a nemzetállamok ezt edddig önmaguk nem tudták szavatolni. Ezért a frakcióvezető azt javasolja, hogy erősítsék meg a Frontexet (a közös határőrizeti ügynökséget), állítsanak fel közös parti őrséget, nyújtsanak jelentős segítséget Görögországnak kötelező feladatai ellátásához. Kezdődjön meg a hotspotokban és a befogadó központokban a menedékkérelmek megvizsgálása, a menekültek és a bevándorlók szétválasztása, a menekültek befogadása, a bevándorlók távoltartása.
A párizsi merényletek rámutattak országaink sebezhetőségére. A globális terrorizmus nem tiszteli az országhatárokat, az ellen nincs eredményes nemzetállami fellépés. Ezért szorgalmazza Verhofstadt közös európai hírszerző ügynökség felállítását, a nemzetállami titkosszolgálatok hatékony együttműködésének és a terrorizmus elleni küzdelem jogi kereteinek kialakítását. A liberálisok válasza erre a veszélyes kihívásra szintén a több és hatékonyabb Európa.
A kongresszus szembenézett azokkal a problémákkal is, amelyeket a britek esetleges kiválása vagy egy új, többsebességes Európát létrehozó alapszerződés vet fel. A liberálisok fontosnak tartják az Egyesült Királyság EU-tagságát, és érdemben támogatni kívánják az Európa-párti erőket a kampány során. Sir Graham Watson, az ALDE Budapesten leköszönt elnöke azért nem vállalta a megmérettetést egy újabb ciklusra, mert a brit Liberális Demokraták „Yes!" kampányának vezetőjeként erre a feladatra kíván koncentrálni.
A brit bent maradási feltételek és Juncker többsebességes Európára vonatkozó javaslatai komoly fenyegetést jelentenek a tagállamok egyenjogúságára, az EU diszkriminációmentességére és ebből következően az egész európai egységfolyamat jövőjére nézve. Verhofstadt szerint a jelenlegi intézményi keretek radikális reformjára van szükség: a bürokrácia csökkentésére, a működés áramvonalasítására, a kisebb, de erősebb és hatékonyabb igazgatási apparátusra, a biztosok számának ésszerű csökkentésére. A megoldás a föderalizálódó, együttműködő, közösségi Európa, és nem a problémáival magára hagyott, diszkriminált nemzetállamok laza közössége.
A kongresszus foglalkozott a populizmus európai térnyerésének problémájával is. A magyar miniszterelnök éppen a tanácskozás idején nevezte magát populistának a Politico hasábjain. Orbán Viktor az utóbbi időszakban kevés olyan kijelentést tett, amivel az európai liberálisok ennyire egyet tudtak érteni. A populizmus térnyerése azonban nem csupán magyar probléma. A populizmus nemcsak a liberálisok értékrendjével áll szemben, hanem a liberális demokrácia berendezkedésével is, azzal, ami szabadságot, jólétet és biztonságot teremtett Európában. A populizmus az Európát sújtó morális válság egyik súlyos tünete, a magyar miniszterelnök e válság egyik előidézője, az illiberális állam pedig ennek a populizmusnak az intézményi kerete.
Nemcsak a liberálisok, mások sem találták meg egyelőre a varázsszert a populizmussal szemben. A militáns antipopulizmus, a ráolvasás, a kioktatás, a stigmatizálás nem hozott eredményt. A liberálisok szerint a populizmusnak egyetlen lehetséges ellenszere van: a sikeres, hatékony intézmények, a kézzelfogható eredmények. A cselekvő, a problémákkal bátran szembenéző, az embereket inspiráló politika győzheti csak le a frusztrációt, a szorongást és a rossz közérzetet, ami a populizmus táptalaja.
A liberálisok Európában valódi erőt képviselnek mind intellektuális, mind politikai értelemben. Jelenleg hét EU-tagállam miniszterelnökét adják, és néhány további tagállam koalíciós kormányának részét képezik. Öt európai biztos tartozik a liberálisok csoportjához.
