galéria megtekintése

Európa – és a liberálisok

Alig egy héttel a véres párizsi merényletek után és egy nappal Juncker euró­pai reformelképzeléseinek bejelentését köve­tően Budapesten tanácskoztak Európa vezető liberális politikusai az ALDE (Alliance of Liberals and Democrats for Europe – a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért) éves kongresszusának keretében. Az európai liberálisok azért döntöttek Budapest mellett, mert úgy találták, hogy ott kell határozott nemet mondani az illiberális állam építésének ­tervére, ahol ez a veszély közvetlen és jelenlévő.

A kongresszus üzenete világos: az európai liberálisok kiállnak a liberális demokrácia mellett, és vállalják a vitát a liberális értékekről a magyar kormányfővel. A résztvevők egyúttal hitet tettek az európai Magyarország demokratikus jövője mellett, és támogatásukról biztosították a szabadság magyar híveit. Ennek megerősítéseként a liberális pártcsalád teljes jogú tagjává fogadták a Magyar Liberális Pártot. A kongresszust vészterhes időben rendezték meg.

Európa még nincs igazán túl a pénzügyi válságon, a Grexit veszélye ugyan elhárult, de a görög válságkezelés sikere még nagyon kétséges, Cameron brit miniszterelnök néhány nappal korábban ismertette elképzeléseit a brit EU-tagság feltételeiről, a hollandok felvetették egy „mini-Schengen" létrehozásának ötletét, Juncker új alapszerződésről beszél, amely szentesítené a többsebességes Európát, közben a terroristák Párizsban tömegmészárlást hajtottak végre, és a menekültválság tovább mélyül. Ilyen körülmények között nehéz rutinkongresszust tartani.

 

A budapesti tanácskozás üzenete az, hogy ezeket a kihívásokat csak a több, az integrált és együttmű­ködő Európa képes megoldani. Szöges ellentétben azzal, amit a magyar kormányfő állít, a liberálisok szerint nem a nemzetállamoknak kell nagyobb befolyást és több jogosítványt adni, hanem a közösségi intézményeknek. A menekültválsággal szembeni európai tehetetlenség oka nem elsősorban a közös­ségi intézmények tétlensége, hanem a nemzetállamok közötti egyetértés és együttműködési készség hiánya.

Az Európai Bizottság és Parlament csak nagyon korlátozott, főként kiegészítő jogosítványokkal rendelkezik a válság kezelésére. Érdemi lépéseket csakis a nemzetállamok közös döntései eredményezhetnek. Az eddigi tehetetlenségért és késlekedésért tehát a felelősség nem úgy általában Európát vagy a közös­ségi intézményeket, hanem a vonakodó nemzetállamokat terheli. Az európai integráció azért jött létre, mert évszázadok tapasztalata bizonyította, hogy a nemzetállami önzések és rivalizálások mennyi kárt és tragédiát okoznak Európa népei­nek. Ha lassan felszámoljuk az integráció vívmányait, pontosan azon viszályok és vetélkedések veszélyes egyensúlyához térünk vissza, amitől az alapító atyák az európai egységfolyamat révén megóvni kívánták a kontinensünket.

A menekültválság felerősítette a dezintegrációs törekvéseket, aminek világos bizonyítéka a holland „mini-Schengen" ­elképzelése, amely az egyre növekvő egymás iránti bizalmatlanságot tükrözi. Ha ez megvalósul (a terv szerint a Benelux államok, Németország és Ausztria részvételével), mi, közép-európaiak újból a perifériára, a „mini-Schengenen" kívülre szorulnánk. Ennek elutasítása nemcsak azért fontos, mert mindannyiunk mindennapi életét, utazásait, de a turizmust és az üzleti kapcsolatokat is megnehezítené, hanem azért is, mert annak a szolidartásnak a felbomlását jelezné, ami az európai egységfolyamat kötőszövete.

Ezért is volt a kongresszus egyik kiemelt üzenete, amit Guy Verhofstadt, az Európai Parlament ALDE-frakciójának vezetője a megnyitóbeszédében is egyértelművé tett, hogy az európai liberálisok a jelenlegi schengeni rendszer fenntartása mellett állnak ki, és elutasítják annak szűkítését. Ugyanakkor Hans van Baalen, az ALDE Budapesten megválasztott új elnöke egyetért azzzal, hogy a jelenlegi rendszeren belül ésszerű szigorításokat vezessenek be annak érde­kében, hogy biztonságosan védjen minket a határ az illetéktelen vagy rossz szándékú látogatóktól.

Verhofstadt a schengeni rendszer fennmaradása érdekében fontosnak tartja a külső határok biztonságának garantálását. Láthatólag a nemzetállamok ezt edddig önmaguk nem tudták szavatolni. Ezért a frakcióvezető azt javasolja, hogy erősítsék meg a Frontexet (a közös határőrizeti ügynökséget), állítsanak fel közös parti őrséget, nyújtsanak jelentős segítséget Görögországnak kötelező feladatai ellátásához. Kezdődjön meg a hotspotokban és a befogadó központokban a menedékkérelmek megvizsgálása, a menekültek és a bevándorlók szétválasztása, a menekültek befogadása, a bevándorlók távoltartása.

A párizsi merényletek rámutattak országaink sebezhetőségére. A globális terrorizmus nem ­tiszteli az országhatárokat, az ellen nincs eredményes nemzetállami fellépés. Ezért szorgalmazza Verhofstadt közös európai hírszerző ügynökség felállítását, a nemzetállami titkos­szolgálatok hatékony együttműködésének és a terrorizmus elleni küzdelem jogi kereteinek kialakítását. A liberálisok válasza erre a veszélyes kihívásra szintén a több és hatékonyabb Európa.

A kongresszus szembenézett azokkal a problémákkal is, amelyeket a britek esetleges kiválása vagy egy új, többsebességes Európát létrehozó alapszerződés vet fel. A liberálisok fontosnak tartják az Egyesült Királyság EU-tagságát, és ­érdemben támogatni kívánják az ­Európa-párti erőket a kampány során. Sir Graham Watson, az ALDE Budapesten leköszönt elnöke azért nem vállalta a megmérettetést egy újabb ciklusra, mert a brit Liberális Demokraták „Yes!" kampányának vezetőjeként erre a feladatra kíván koncentrálni.

A brit bent maradási feltételek és Juncker többsebességes Európára vonatkozó javaslatai komoly fenyegetést jelentenek a tagállamok egyenjogúságára, az EU diszkriminációmentességére és ebből következően az egész európai egységfolyamat jövőjére nézve. Verhofstadt szerint a jelenlegi intézményi keretek radikális reformjára van szükség: a bürokrácia csökkentésére, a működés áramvonalasítására, a kisebb, de erősebb és hatékonyabb igazgatási apparátusra, a biztosok számának ésszerű csökkentésére. A megoldás a föderalizálódó, együttműködő, közösségi Európa, és nem a problémáival magára hagyott, diszkriminált nemzetállamok laza közössége.

A kongresszus foglalkozott a populizmus európai térnyerésének problémájával is. A magyar miniszterelnök éppen a tanácskozás idején nevezte magát populistának a Politico hasábjain. Orbán Viktor az utóbbi időszakban kevés olyan kijelentést tett, amivel az európai liberálisok ennyire egyet tudtak érteni. A populizmus térnyerése azonban nem csupán magyar probléma. A populizmus nemcsak a liberálisok értékrendjével áll szemben, hanem a liberális demokrácia berendezkedésével is, azzal, ami szabadságot, jólétet és biztonságot teremtett ­Európában. A populizmus az Európát sújtó morális válság egyik súlyos tünete, a magyar miniszterelnök e válság egyik előidézője, az illiberális állam pedig ennek a populizmusnak az intézményi kerete.

Nemcsak a liberálisok, mások sem találták meg egyelőre a varázsszert a populizmussal szemben. A militáns antipopulizmus, a ráolvasás, a kioktatás, a stigmatizálás nem hozott eredményt. A liberálisok szerint a populizmusnak egyetlen lehetséges ellenszere van: a sikeres, hatékony intézmények, a kézzelfogható eredmények. A cselekvő, a problémákkal bátran szembenéző, az embereket inspiráló politika győzheti csak le a frusztrációt, a szorongást és a rossz közérzetet, ami a populizmus táptalaja.

A liberálisok Európában ­valódi erőt képviselnek mind intellektuá­lis, mind politikai értelemben. ­Jelenleg hét EU-tagállam miniszterelnökét adják, és néhány további tagállam koalíciós kormányának részét képezik. Öt európai biztos tartozik a liberálisok csoportjához.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.