Húsz évvel ezelőtt kitaláltam magamnak egy igen jó témát, amelyből (gondoltam akkor) majd roppant érdekes cikket fogok kanyarítani két évtized múlva. Már 1994-ben kiötlöttem hozzá a megfelelő címet is, s hogy el ne felejtsem, fölírtam a jegyzetfüzetembe (akkor még nem létezett univerzumunkban okostelefon és S-pen), így hangzott: „Esterházy és a lányka”. Hoppá, hát ezt a címet nagyon eltaláltam (gondoltam akkor), milyen jól hangzik, sejtelmes és sokat ígérő. Jó cím lesz húsz év múlva is, legalábbis ezt gondoltam 1994-ben. S előre örültem, hogy a cím legalább már megvan, ráadásul milyen jó. Mert címadásban amúgy eléggé rossz vagyok, ezt őszintén be kell vallani.
Ezt a témát tudtán kívül Esterházy Péter adta egy egri könyvesboltban, ahová 1994-ben dedikálni hívták. Az alkalmat kihasználva, egész oldalas interjút készítettem vele a megyei lapnak, a cikk elegáns módon egy szombati számban jelent meg, s mondhatom, igen jól sikerült, nem miattam persze, hanem az író válaszai miatt, de ettől én még nagyon büszke voltam a sajátomnak hitt írásomra. Istenem, mennyire kínos ez ma már, ez a hajdani büszkeség. De hát 1994-ben még csak huszonkét éves voltam, s mindössze négy éve írtam. Azt hittem, azzal a kolumnás Esterházy-interjúval úgymond „letettem valamit az asztalra”.
Szóval ezt a húsz évvel ezelőtt megfogant témát EP adta, mert amikor abban az egri könyvesboltban egy barátom a Bevezetés a szépirodalomba című könyvét tolta az író elé, s a dedikációt az akkor pár hónapos kislánya, Rebeka nevére kérte, ő ezt firkantotta a lapra: „Rebekának atyai közvetítéssel (húsz év múlva kikérdezem!)”. Ez nekem tetszett, a húszéves távlat, ahonnan visszanézve Esterházy majd kikérdezi azt a húszéves nőt. Megszervezem, hogy találkozzunk, eléjük teszek egy diktafont, s megkérem őket, hogy beszélgessenek az eltelt húsz évről, én pedig leírom. Ismeretlenek, akiket összeköt egy könyv, összeülnek, s derűsen megvitatják közös dolgaikat. Ez volt a nagy terv. Milyen szépek lesznek ők ketten húsz év múlva, ezt gondoltam 1994-ben, milyen szépek, ahogyan majd beszélgetnek! A húszéves ki fogja sminkelni magát, az ősz mester szemüvegén pedig já-há-té-ko-san megcsillan majd a 2014-es nap (Esterházy úr, ide egy jelzőt kérek) fénye.
