Húsz év alatt 750 érintettből egy. A többiért csak a szájukat téphetik. Ilyen szájtépős akció volt a hét végén az Örs vezér téri Gyermekálmok háza (támogatta: a Norvég Civil Alap). Egy fekete kis építményt fehér téglákkal ragasztottak tele, egyre-egyre mindenki ráírta, hogy mitől érzi jól és otthon magát egy gyerek a lakásában.
Lackfi János remek verset költött erre az alkalomra, ebből tépkedünk ide sorokat mutatóba: „Oké, hogy a politika röptödben megizélne, (...) De nem oké, hogy a gyerekekkel nyalatjuk fel a padlót, / És nem oké, hogy kétszázezer kölök sosem lát WC-t, mosdókagylót, (...) És nem oké, hogy a penészes szobák rájuk rohadnak, / És nem oké, hogy a sötét lakásban sosem ad fényt a vakablak, / És nem oké, hogy hóban-sárban kilométereket caplatnak a suliba, / És nem oké, hogy a munkanélküliséget öröklöd majd tutira. (...) És nem oké, hogy alanyi jogon jár a tüdőbaj vagy az asztma, / És nem oké, hogy velük miattunk eleve ki van... szúrva.”
A magyarországi gyerekek harmadáról szól ez a vers. Több mint hatszázezer gyerekről, akik sötét, nedves, hideg vagy penészes lakásban élnek. A lakáshelyzet Magyarországon összességében évek óta javul. A lakhatási szegénység pedig évek óta nő. A szakadék egyre szélesedik, és a kormány ezért mindent meg is tesz. Sokszor leírtuk már, hányféleképp lapátolják át a közpénzt a rászorulóktól a bőségben élőkhöz.
Ennek egyik formája, hogy hatalmas összegekkel támogatják azokat, akiknek módjukban áll lakást venni, a szociális bérlakásszektor érdemi kibővítéséért pedig szinte semmit nem tesznek, holott a Habitat és mások is sokszor leírták már, mi mindent tehetnének. A rezsicsökkentés nyereségének 36 százalékát a társadalom legfölső ötöde élvezi, 15 százalékát az alsó.
De ez is csak látszat, mert bár nemzetközi összevetésben az egész lakásállomány energiahatékonysága borzalmas, de a szegények lakásaié még borzalmasabb.Ha a gazdagok rezsijének csökkentésére és az önerősök támogatására elszórt pénzből az önerővel nem rendelkezők lakásait tennék energiatakarékosabbá, kifűthetőbbé, egészségesebbé, olcsóbban fenntarthatóvá, és a rászorultsági alapú lakhatási támogatást növelnék, más lenne a helyzet. De ez a kormány ezt nem akarja.
A gyerekek majd felnőnek. Harmaduk így, kétharmaduk úgy. Egy felnőttről senkinek nem jut eszébe a gyerek, aki volt. Aki egészségesebb, tanultabb és erősebb, meg lesz róla győződve, hogy önérdeméből az. Jár neki, amije van. Aki meg lent van, annak is jár, amije nincs.
