„Negyvenöt éves salgótarjáni vállalkozó vagyok, van három gyerekem és egymillió forint megtakarításom, van egy házam, és van egy saját üzlethelyiségem, mondom, nem bérlemény, hanem saját, ha bérelném, már felkopott volna az állunk, mert az utóbbi pár évben nem megy a bolt, a vevők elmaradoznak, nem jönnek, nem jönnek, hova mennek, ezen tipródok folyton, hová lettek a vevőim, nem tudom, úgy látom, mennek át Szlovákiába, és ott vásárolnak, nem nálam, én szerszámokat árulok, és kisgépeket, ezeket jobban megéri Szlovákiában megvenni, mert náluk nem olyan magas az áfa, mint nálunk, ráadásul divatba jött az internetes vásárlás, ez beteszi nekünk a kaput végleg, mert azok legfeljebb háromszázalékos árréssel dolgoznak, mi meg tizenöttel, nekem fönn kell tartanom az üzletet, a raktárat, ki kell fizetni a dolgozóimat, pedig már csak három alkalmazottam van, öt éve még nyolc volt, a többit el kellett küldenem, pedig családos emberek voltak, de hát mit tudtam volna csinálni, és most attól félek, hogy a maradék háromból is el kell küldenem egyet, mert az internetes üzletek úgy szaporodnak, mint a gomba, nagyon jól lehet vele keresni, nem kell üzlet, nem kell bolt, nem kell raktár, nem kell alkalmazott, az ember az árut megveszi a forgalmazótól nagykeráron, s kiszállítja a megrendelőnek nagykeráron plusz a fuvardíj, ennyi az egész, igazából a fuvardíjon keres az ember, és ha sok a megrendelés, akkor ebből meg lehet csinálni háromszázezer forintot tisztán, ez itt Nógrádban rengeteg pénz, nagyon sok, ennyi pénzt egy összegben itt még nem látott a többség, de nem is fog, én mondom magának, ez a megye halálra van ítélve, mindenki elhúzott innen, aki valamit akart, nem bírják elviselni a magyar államot, mert a magyar állam nem szolgáltat, hanem kizsigerel, megfojt, gúzsba köt, hozzánk havonta jön a fogyasztóvédelem és a NAV, és mi fizetünk, mint a katonatiszt, mert akkor nem néznek körül, ez a szavajárásuk, azt mondják, fizessél százezret, és akkor nem nézünk körül, mert ha körülnézünk, biztosan találunk valamit, és még nyíltan be is vallják, hogy nekik hozni kell az előírt tervet, megszabták nekik, hogy mennyi pénzt kell beszedniük, és ezek beszedik, különben nem kapnak év végén jutalmat, ezek olyanok, hogy beszedik, itt tartunk, kedves uram, engem havonta meglátogat a kevéssé tisztelt magyar állam, és beszedi a sápot, elveszi az utolsó forintomat is, lenyúzza rólam az utolsó bőrt, pedig ki vagyok én, egy egyszerű salgótarjáni vállalkozó, és még az én pénzem is kell neki, hát micsoda egy velejéig rothadt egy ország ez, uram, ahol az állam nem hagyja békén az embert, hanem folyton a nyakára jár, és tartja a markát, de újabban már nemcsak az állam járja a vidéket, hanem politikus bűnözők is, elszedték a trafikokat az emberektől, és most ők trafikálnak, a fideszes urak, nekik bezzeg jól megy, hozzájuk bezzeg nem megy ki a fogyasztóvédelem és a NAV, mert ők védett személyek, ezek újabban felhívogatnak vállalkozókat, és azt mondják nekik, hogy beszállunk a cégedbe papíron, és akkor békén hagynak a hatóságok, nem akartam hinni a fülemnek, amikor ezt meghallottam, pedig így történt, azt mondta az egyik nagyfejű, hogy beszállok a cégedbe, és nem lesz többet bántódásod, hát micsoda egy velejéig rothadt egy ország ez, uram, ahol ezt meg lehet csinálni, ezek szerint övék a hatóságok és az összes hivatal, bele kell ebbe dögleni, nem is csoda, hogy a generációm tagjai hullanak, mint a legyek, két hónapja infarktust kapott egy barátom, éppen annyi idős volt, mint én, újabban ebben reménykedem, egy infarktusban, az a fontos, hogy gyors legyen, s ne fájjon.”
