Nem hozta lázba a kimaradt jelentősebb városokat, hogy a kormány két, kiemelten támogatott ipari nagycentrumot hoz létre az országban. Állítólag Győr és Miskolc nyerte el e státuszokat. Úgy látszik, hogy mindezt természetesnek fogadta el például a szintén szóba jöhető Székesfehérvár vagy az autógyára miatt esélyes Kecskemét is.
Győr esetében természetes folyamat egy állomásáról van szó, hiszen elsősorban a nemzetközi piac választotta ki magának a folyók városát. A kedvező földrajzi adottságok mellett megelőzte mindezt a szocializmusban is az Egyesült Államokba exportáló Rába „iskolája”, ahol a munkavállalók megtanulták a pontosság követelményeit, a minőség kérlelhetetlen feltételeit. A rendszerváltás küszöbén, majd azt követően az odatelepedő világcégek aztán magukhoz vonzották a külföldi beszállítókat, s megfelelő minőség és munkakultúra esetén a helyi vállalkozások jelentős része is haszonélvezője a beruházásoknak.
A piac szabadsága azonban – főleg Kelet- és Kelet-Közép-Európában – még meglehetősen korlátozott, a gyártási telepet kereső gazdasági versenymotorját rendre olajoznia kell a mindenkori kormánynak ahhoz, hogy a befektető itt foglaljon hont magának. Az unió bizonyos mértékig engedélyezi is a támogatások, a kedvezmények különböző formáit.