„Bizonyos szélsőséges pártok Franciaországban, Dániában, Belgiumban, Svédországban vagy éppen az Egyesült Királyságban elég jól megélnek a bevándorlás kérdéséből. Kelet-Európában a hasonló megnyilvánulások elsősorban a helyi kisebbségek, cigányok, zsidók, törökök vagy éppen magyarok ellen irányultak, országtól függően. Most a bevándorlás Kelet-Európában is megjelent belpolitikai ügyként (…), a kevésbé érintett, nem kifejezetten célországok összefogtak, és ezen a területen meg akarják állítani az uniós együttműködés további mélyítését.” Mindez egy jobboldali hírportálon, a Századvég-közeli Migrációkutató Intézet kutatójával készült interjúban fogalmazódott meg.
Meglepő? Lehet, de ha valakit menekültügyben a valóság érdekel, ilyen és hasonló kellemetlen tényekkel kell szembesülnie: a téma a szélsőségesek számára politikai felhajtóerő, és a mesterségesen felkorbácsolt idegenellenesség a régióban sokszor a magyarokon csattan, az egykori keleti blokk országainak politikusai pedig ürügyként használják az uniós integráció blokkolására.
A jelek szerint a szakterület kutatói világnézettől és finanszírozási háttértől függetlenül ugyanígy látják: most jelent meg a Tárki kutatása a migráció szociális és médiaaspektusairól kísértetiesen hasonló végkövetkeztetésekkel. A komoly kutatásra évszázadok óta jellemző, hogy ha a kérdésföltevés és a módszertan is objektív, elfogulatlan és tisztességes, akkor a végeredmény sem lehet gyökeresen különböző.
