galéria megtekintése

Érik a gyümölcs

26 komment


Hargitai Miklós

„Bizonyos szélsőséges pártok Franciaországban, Dániában, Belgiumban, Svédországban vagy éppen az Egyesült Királyságban elég jól megélnek a bevándorlás kérdéséből. Kelet-Európában a hasonló megnyilvánulások elsősorban a helyi kisebbségek, cigányok, zsidók, törökök vagy éppen magyarok ellen irányultak, országtól függően. Most a bevándorlás Kelet-Európában is megjelent belpolitikai ügyként (…), a kevésbé érintett, nem kifejezetten célországok összefogtak, és ezen a területen meg akarják állítani az uniós együttműködés további mélyítését.” Mindez egy jobboldali hírportálon, a Századvég-közeli Migrációkutató Intézet kutatójával készült interjúban fogalmazódott meg.

Meglepő? Lehet, de ha valakit menekültügyben a valóság érdekel, ilyen és hasonló kellemetlen tényekkel kell szembesülnie: a téma a szélsőségesek számára politikai felhajtóerő, és a mesterségesen felkorbácsolt idegenellenesség a régióban sokszor a magyarokon csattan, az egykori keleti blokk országainak politikusai pedig ürügyként használják az uniós integráció blokkolására.

A jelek szerint a szakterület kutatói világnézettől és finanszírozási háttértől függetlenül ugyanígy látják: most jelent meg a Tárki kutatása a migráció szociális és médiaaspektusairól kísértetiesen hasonló végkövetkeztetésekkel. A komoly kutatásra évszázadok óta jellemző, hogy ha a kérdésföltevés és a módszertan is objektív, elfogulatlan és tisztességes, akkor a végeredmény sem lehet gyökeresen különböző.

 

A Tárki felmérésében vannak hajmeresztő, bár a fenti gondolatmenetbe erőfeszítés nélkül beilleszthető megállapítások. Kiderül belőle, hogy a magyar társadalom idegenellenességét egy olyan időszakban, 2016 elején sikerült a csúcsra futtatni, amikor az országban gyakorlatilag nem voltak, sőt a határokról is eltűntek a menekültek. Továbbá: a 2015-ben indult migrációs válság időszakán belül akkor voltunk a leginkább befogadóak, amikor – a Keletiben, a Kökin, az M7-esen, a déli vagy a nyugati határszélen – személyes tapasztalatokat szerezhettünk a migrációról. És akkor lett a legnagyobb bennünk a gyűlölet, amikor az idegenek már elmentek, de velünk maradtak az állami és a pártmédia torzított híreiben meg a kormányzati kommunikációban.

Arról pedig, hogy mindez visszahull-e a határon túli magyarok fejére, nem is kell megkérdeznünk senkit: egyrészt társadalomkutatási axióma, hogy ahol nő az idegenellenesség, ott a leginkább kéznél lévő „mások” is megkapják belőle a részüket, másrészt a Tárki-vizsgálat egyértelműen bemutatta – számszerűsítve is –, hogy még a kárpátaljai magyarokat is sokkal többen utálják a magyarországi magyarok közül, mint egy évvel ezelőtt (a jelek szerint ebben a viszonylatban is megfogant a „nem vehetik el a munkánkat” meg a „nem kaphatnak többet, mint mi” érvelés).

Szép kormányzati siker, Magyarország valamiben megint jobban teljesít: 53 százalékunk gyűlöli az idegeneket, akik nincsenek nálunk és nem is akarnak idejönni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.