Amikor a jövő történészei az európai integráció XXI. század eleji válságát tanulmányozzák majd, semmiképp sem feledkezhetnek meg az Európai Néppárt (EPP) súlyos felelősségéről. A keresztény-konzervatív pártok páneurópai szervezete volt ugyanis az, amely zokszó nélkül vette tudomásul, hogy egyik tagja, a Fidesz leszámol a legfontosabb európai politikai alapelvekkel Magyarországon. Az egyre erősödő politikai és médiahangokat, amelyek az EPP fellépését sürgették, kicsinyes pártpolitikai kalmárkodással hárították el. Nem ismerték fel a veszélyt, amely a jogállamiság alapelveinek szétdúlásában, Európa politikai értékeinek meghurcolásában rejlett. Persze mindenki tudja, hogy az EPP-ben – és így az Európai Parlamentben – az adott országok konzervatív-keresztény pártjainak harmad-negyed vonalbeli politikusai képviselik a tagpártokat. De ilyen politikai vakság ezen a szinten sem megengedhető.
Az EPP tétlensége egyenesen vezetett a mai lengyelországi helyzethez. Kaczynski jó előre megmondta: választási győzelme után az orbáni modellt követi majd. Teljesen hiteltelen ezért most a német keresztény pártok vezető képviselőinek naponta előadott aggodalma a jogállami értékek lengyelországi fenyegetettsége miatt, hiszen szavuk sem volt Orbán Kaczynskiékén messze túltevő demokrácialebontó politikája ellen. Mi több, a 2014-es választási kampányban maga az EPP elnöke, Joseph Daul kampányolt Orbán mellett.
A mára már egyenesen a felvilágosodás értékeit tagadó (copyright: The Economist), lassan euroatlantivá terebélyesedő (lásd Trump) populista hullámra azonban nem csak az EPP tehetségtelen politikusainak nincs válaszuk. Az európai tömegpártok egyike sem tudott még erre meggyőző választ adni. Az EPP felelőssége azonban a többiekénél sokkal súlyosabb, mert a magyar kormánypárttal szemben semmilyen látható jelét nem adta az európai értékek védelmének. Ellenkezőleg: minden fórumon látványosan kiállt mellette, elárulva alapítóinak örökségét.
