Angela Merkel nem Orbán Viktor kijelentéseire reagált így. És nem valamilyen jól ismert, a magyar szavazók fantáziáját is megmozgató alapügy (sajtószabadság, közpénzek felhasználása, civil szervezetek, jogállamiság) védelmében fogalmazott szokatlan szigorral. Az unióban szentségnek számító alapelvet, a személyek szabad mozgását óvja „anyatigrisként”. Az dühítette fel, hogy David Cameron brit miniszterelnök korlátozni akarja a más EU-tagállamokból – értsd: Kelet-Európából – érkező munkavállalók bejutását Nagy-Britanniába. Nem, nem és nem, Merkel ezt nem fogadja el, vörös vonalnak minősítette, amelyet senki sem léphet át.
A brit kormány jó ideje próbálgatja az EU-tagországok türelmét, Cameron új és új ötletbombákat hajít el. Az örökzöld elképzelésen túl (felülvizsgáljuk az unióhoz fűződő viszonyt, aztán népszavazást rendezünk a tagságról) volt már jogi kötélhúzás (figyelmen kívül hagyjuk az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit) és pénzügyi perpatvar is (egy fillérrel sem fizetünk többet az uniós költségvetésbe, hiába kéri is ezt a bizottság). A kimondva-kimondatlanul döntőbírói szerepet játszó Németország eddig elnézően sóhajtozott, és értésre adta, hogy az EU-nak szüksége van Nagy-Britanniára.
Ebből lett most az egész Európát bejáró hír, hogy a német kancellár figyelmeztette a brit miniszterelnököt. Pedig nem szoktak az európai vezetők egymásnak „beszólni”, ezt a magyar választók mindenkinél jobban tudják: sokan évek óta várják, mikor unják már el az uniós kormányfők magyar kollégájuk hajmeresztő lépéseit. De szinte semmi. És most maga Merkel kancellár kifogásol egy alapvetően gazdasági intézkedést (külföldi munkavállalók megszűrése). Mert uniós jogszabályba ütközik, sőt, az uniós szellemiségbe. Egyszer talán politikai döntéseket is szóvá tesz.
