Megkeseredett-e vajon a húsvéti sonka Kriza Ákos miskolci polgármester szájában? Megállt-e tétován a keze, midőn a foszlós kalácsért nyúlt?
Aligha. Ha ugyanis lett volna benne hajlandóság az együttérzésre, s okozna neki lelkiismereti problémát mások szenvedése, nem hajtja el a városból a rászorulóknak meleg ételt osztani szándékozó Gyermekétkeztetési Alapítványt. Indoka nemcsak gyatra, hanem aljas is. „Természetesen nem áldozatos tevékenységük, hanem az azzal járó sajtóérdeklődésnek és közfigyelemnek a Miskolcra irányulása vet fel bennem kétségeket.”
Nem az a gond, hogy Miskolcon éhes ember marad, hanem az, hogy a borsodi város megítélésének nem tenne jót, ha mutatnák őket, amint hosszú sorokban állnak. Sérülne a píár, csorbát szenvedne a városmarketing.
