Tönkreverték a Fideszt Lakitelken. Ez is bizonyítja, hogy még olyan szimbolikusan jobboldalinak tartott településeken is elegük van az embereknek a kormányzó pártból, amilyen az MDF legendás szülőhelye, Lezsák Sándor támaszpontja. Arra a kérdésre azonban, hogyan tud a pártpolitikai ellenzék profitálni a kormánypártok iránti elutasításból, a lakitelki időközi választás sem kínál gyorsan hasznosítható választ.
Lakitelken úgy kezdődött a változás, hogy 2014-ben, amikor a Fidesz helyi kisebb-nagyobb oligarchái már eléggé el voltak telve magukkal, és köpték a markukat, hogy majd újra jön a sok jó uniós pénz, elindult a polgármester-választáson egy községházi tisztviselő. Fiatal, de már nem csitri nő, Zobokiné Kiss Anita, aki akkor éppen tizenöt éve dolgozott a hivatalban, és azalatt mindenkit megismert a faluban. Őt is megismerte mindenki. Olyannak ismerték meg, aki emberszámba veszi az ügyfeleket, iparkodik elintézni az ügyeiket. Érdeklik az emberek.
Nem a Kárpát-medencei magasztos nemzetpolitikai ügyek, papok, történészek, nacionalisták, mint Lezsák Sándort. Nem a közpénzekből burjánzó zsíros üzletek, mint néhány sikeres helyi vállalkozót. Hanem a nehéz sorsú átlagemberek. Lakitelek – a róla kialakult kép ellenére – éppen olyan, mint bármely nagyobb alföldi falu. Néhány családnak bejött a kapitalizmus. Mások dolgozgatnak a megmaradó intézményekben, iskolában, óvodában. Sokan bejárnak Kecskemétre, mert ott van ipar, bár a munkaadók összetartanak: a fizetés ott is kevés, ahol a profit sok.
