Nincs olyan keresztény teológia, mely a nemzeti érdeket tekintené legfőbb szentségnek. De majd lesz. Orbán már jelezte, fel tudja ő mutatni mint elszánt keresztény politikus a mélyebb morált a látszólagos embertelenség mögött.
 |
Menekülttábor Magyarországon, Bicskén
Reviczky Zsolt |
„Első hallásra... embertelen dolognak tűnik. Mert jönnek szegény menekültek: egyes országokba beengedik őket, mert azok rendes országok, más országokba meg nem, mert azok szívtelenek.” Orbán világossá tette, mi leszünk továbbra is a menekülteket „kőkeményen” elhárító szívtelenek, mert ezt diktálja a nemzeti érdek. És Európa érdeke.
Nem arról van szó, hogy Magyarország egyenlőbben kívánná az emberség elemi követelményeiből adódó terheket megosztani, hanem arról, hogy egész Európa számára azt a „kőkemény” menekültelrettentő politikát ajánlja, amit Magyarország követ. Amit Strasbourgban és más külhoni bíróságokon már többször elítéltek, mert nem helyeselték, hogy a magyar hatóságok embertelen körülmények között hosszú ideig fogva tartanak semmilyen bűncselekménnyel nem gyanúsított felnőtteket és gyerekeket, mielőtt visszatoloncolnák őket számukra legkevésbé sem biztonságos országokba.
Hogy a tömeges menekülés okai mennyire súlyosak, az az iszonyatos tortúra és veszély jelzi, amit vállalnak érte. 1999 óta legalább 20 ezer menekült halt meg, mielőtt elérhette volna az unió határait. Ennyi holttestet találtak. Szakértők szerint az áldozatok valóságos száma ennek a többszöröse is lehet.
Az Orbán által morális etalonná emelt szemlélet nagy történelmi mintát követ. 1938-ban Evianban összejöttek 38 ország diplomatái, hogy megbeszéljék, miként viszonyuljanak az üldözött zsidókhoz. Döntöttek: elutasítólag! Ezt diktálta egyetemlegesen a pragmatikus nemzeti érdek. Akkor mondta Chaim Weizmann, hogy „a világ két részre szakadt. Arra, ahol nem élhetünk, és arra, ahová nem mehetünk”. Vannak ezzel ma is így pár százmillióan a nagyvilágban.
1998–99-ben özönlöttek hozzánk a katonai behívó és a háború elől Szerbiából magyarok (is). A nemzeti érdek azt diktálta, hogy visszatoloncolják őket az életveszélybe.
Orbánék számára a menekült magyar nem magyar. Kádárék számára sem volt az. Orbán első kormánya ennek megfelelően járt el. Csak az volt a baj, hogy hiába udvaroltak Milosevicsnek, nem engedte visszatoloncolni a magyarokat. Örültek, hogy annyival is kevesebb náluk a nemzetidegen. Milosevics is épp úgy szerette nemzetét, mint Orbán. Ez volt a magyarok mázlija.
