Sötétben bujkáló vörös kis könyvecskék kerülnek elő mostanság, bennük állampárttagsági bélyegekkel, akkurátus bejegyzésekkel, minden szépen lekönyvelve, ahogyan az illik. Gazdáik ma már harcos antikommunisták, két kézzel szavazták meg például 2011 decemberének utolsó napjaiban a T/5005-ös névvel elhíresült „megbélyegző törvényt”, amely kimondja, hogy az MSZP utódpártként felelős a kommunista rendszer bűneiért, a szovjet megszállásra épülő erőszakos hatalomátvételért, a börtönért, a gyilkosságokért.
Mi több: „...a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető.” Ez az utóbbi azért elég fontos mondat. A mostani szocialisták között ugyanis szép számmal vannak olyanok, akik már csak zsenge koruk okán sem lehettek tagjai a hajdani munkáspártnak, esetükben személyi folytonosságról nemigen lehet beszélni. Ellentétben például a fideszes Martonyi Jánossal, aki 1989-ben lépett be az MSZMP-be, amikor privatizálási kormánybiztossá nevezték ki.
Ebben az évben már jócskán akadtak olyanok, akik nem befelé, hanem bizony kifelé igyekeztek a pártból, aki ekkortájt lépett be, annak vagy a valóságérzékeléssel akadtak komoly problémái, vagy az ambíciói voltak átlag felettiek. De párttag volt Tállai András mostani belügyi államtitkár is, aki a helybéliek információi szerint az egyik mezőkövesdi MSZMP-alapszervezetet erősítette lelkesen. A borsodi fideszes országgyűlési képviselőjelöltek majdnem fele (hétből három) MSZMP-tag volt. Van köztük, aki az ezzel kapcsolatos kérdések elől inkább egyfajta illegalitásba vonul – mondják, azt sem árt gyakorolni manapság.
