galéria megtekintése

Eltűnő cipők

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 24. számában
jelent meg.

Jabronka Richárd
Népszabadság

A Dunába lőtt áldozatok emlékének állított, cipőket formáló második világháborús szoborcsoport több eleme is hiányzik. Ennyit tudunk. Arról hosszú idő óta nincs hír, hogy bárki szemtanúja lett volna az eltűnésüknek, vagy hogy az illetékes hatóságok gyanúsítanak-e valakit az ügyben. Mást nem tehetünk tehát, mint hogy indítékokat keresünk, és lehetséges verziókat állítunk fel az esetre vonatkozóan.

Mielőtt belebonyolódnánk a teóriákba, tisztáznunk kell, hogy a cipők bronzból készültek, és elmozdításukhoz megfelelő célszerszám szükségeltetik. Így tehát sem a szél, sem a dagály, sem egy felbőszült szmogfelhő nem képes belesodorni őket a folyóba. Ebből kiindulva azonban már nem lehetünk nyugodtak, mert a további lehetőségek elszomorítóak.

A legkézenfekvőbb, hogy valaki olyan vitte el a hiányzó cipőket, akinek pénzre volt szüksége, és egyszerűnek tartotta bronzhulladékként értékesíteni az elcsent darabokat. (A bronz kilónkénti átvételi ára jelenleg 850-1000 forint között mozog.) Amennyiben ez történt, felmerül a kérdés: vajon a tettes tudta-e, hogy a fémből formált lábbelik mit jelentenek az áldozatok hozzátartozóinak és azoknak, akik méltósággal gondolnak vissza a szomorú időszakra.

 

Ha tudta, akkor tettére nincsenek szavak. Ha nem tudta, és azt gondolta, hogy az emlékmű megcsonkítása nem akkora bűn, mint egy kirakat kifosztása, akkor ideje lenne összehívni a legjobb szociológusainkat és szociálpolitikusainkat. Meg kell bízni őket egy halaszthatatlan akcióterv kidolgozásával, mert amíg akkora szakadék tátong a társadalmi rétegek között, hogy milliók halála valakiknek kevesebbet jelent egy vekni kenyérnél, nagy a baj.

Etikai dilemma ez, hiszen nem tartom kizártnak, hogy bizonyos élethelyzetekben az érintetteknek valóban fontosabb a jóllakott gyermekük, mint néhány fontos üzenetet hordozó, ám jelentéktelennek tűnő cipő a Duna partján. Ugyanígy egy templomi kehely, egy Csontváry-festmény vagy éppen húszezer forintnyi vészpénz a tejfölös pohárban. Amikor beköszönt a szükség, az eszmei kincsek vesztenek értékükből.

A másik teória, hogy az eset mögött ideológiai síkon kell keresnünk az indítékot. Abban az országban, ahol egy zsidókat összeírni szándékozó képviselő nyugodtan ücsöröghet a parlamentben, csöppet sem meglepő, hogy néhány antiszemita arra vetemedik, hogy meggyalázza a holokauszt áldozatainak emlékműveit. Volt már rá példa, és a szélsőséges nézetek jelenlegi elterjedtségét figyelembe véve lesz is még.

Gyanúsíthatnánk a külföldről idelátogatókat is (akik köztudottan elveszik tőlünk a munkát), de nehéz elképzelni egy bermudanadrágos amerikait, aki célszerszámmal ront neki a turistatérképeken is feltüntetett emlékműnek az éj leple alatt. Minden egyéb esetben a zsidókra fognánk, de ismerve a körülményeket, ez a megengedett határértéket jócskán átlépő képzavart idézne elő.

Ugyan a legvalószínűbb elméletektől eltér, de fennáll egy harmadik lehetőség is a két fő szálunk mellett. Ha nem a bronztolvajok és nem is a fasiszták voltak, akkor talán nincs is szó lopásról. Lehet, hogy miközben a hold fénye beragyogta a cipőket, az arra járó idős úr ráismert a sajátjára, és egyszerűen elsétált benne. Bárcsak így lenne. Ha visszajöhetne mindenki a Duna-partra, és szortírozhatna a sok-sok cipő közül, azok megtalálnák eredeti gazdájukat.

Mint a mecset előtt, amikor a meghitt ima után kisebb szóváltásokba keverednek a hívek, amint egymásnak bizonygatják, hogy amit a kezükben tartanak, az ő cipőjük. Sajnos itt nem lesz civakodás.A lábbelik némán és magányosan állnak orrukkal a Duna felé továbbra is, hacsak apránként el nem hordják őket…

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.