galéria megtekintése

Elrettentés

1 komment


Dési András

Híreket ők is olvasnak az okostelefonokon, tisztában vannak vele, hogy a teljes bizonytalanságba érkeznek. Vasárnap hiába lépett életbe az EU és Törökország közötti megállapodás, a menekültek továbbra is beleülnek a csempészek gumicsónakjaiba, és megpróbálnak az Európai Unió területére jutni. Igazából semmit sem veszíthetnek, abban viszont reménykednek, hogy talán szerencséjük lesz, valahogy mégis ki tudják játszani a visszatoloncolási rendszert. És ez valóban nem működik tökéletesen.

Hogyan is működhetne, amikor az immár több mint 50 ezer menekülttel sehogy se megbirkózó görögöknek legalább négyezer fős – rendvédelmi, bevándorlási tisztekből, szakemberekből és tolmácsokból álló – segélycsapatra lenne szükségük ehhez az Európai Uniótól. Mondta is az athéni válságstáb egyik vezetője, hogy csigavér. Egyik napról a másikra senki se várjon csodát.

A menekültek viszont csak jönnek, és várják a csodát. Azt, hogy Idomeninél valakik mégis megnyitják előttük a macedón határon felhúzott kerítés kapuit. Hogy majd megfizetnek embercsempészeket, akik több ezer euróért kerülő utakon eljuttatják őket Nyugat-Európába. Hogy Európában a politikusok lelkiismerete csak megszólal, és véget vetnek annak a szégyennek, amit az elmúlt hetekben Idomeninél látni lehetett. Hogy megkönyörülnek rajtuk, ha már róluk döntenek.

 

Mindez azonban immár hiú ábránd, az európai politikusok döntő többsége nem könyörül meg rajtuk. Aggódó, megrettent válasz­tóik nem engedik meg ezt nekik, a migráns- és iszlámellenes hangulaton szörfölők kíméletlenül lecsapnak rájuk, ha bármiféle együttérzést, részvétet mutatnak. S újabb kerítéseket fognak építeni, mert nem elég a nyugat-balkáni útvonal lezárása. A Balkán keleti oldalán is szükség lesz pengés drótokra. Rossz hír ez a menekülteknek, de 2016 márciusában ez a realitás. Míg tavaly ősszel még volt hajlam a befogadásra, idén tavaszra ez a minimálisra csökkent. Aki időben kelt útra, az bejutott. Aki késve érkezik, hiába dörömböl.

Európa erőd kapui bezárultak, legalábbis ezt próbálják elhinni és elhitetni. A törökökkel kötött megállapodás azonban közel sem százszázalékos megoldás. Ráadásul a kulcsállam jogilag még nem számít biztonságos harmadik országnak. Az alku leginkább időnyerést szolgál. Az Európai Unió minden reményét a törökökbe fekteti, abba, hogy Erdogan államfő illetékes hatóságai meggátolják a menekülők tengerre kelését, illetve gondoskodnak a hozzájuk visszazsuppoltakról. Csakhogy Szíriából, Irakból és más háborúk, válságok dúlta területekről túlságosan is bőségesen van utánpótlás.

A török opciót gyengíti, hogy Európában sokan ellenzik Ankara felértékelését, a muzulmán ország előtt meglengetett európai perspektívát, így a vízumkényszer eltörlését is. A sors fintora, hogy az a német kancellár találta ki és vitte keresztül a törökökkel kötött egyez­séget, aki korábban arra próbálta nógatni a NATO-szövetségest, hogy a teljes jogú EU-tagság helyett érje be a törökök esetében egy kiemelt partnerségi viszonnyal.

Egyet viszont senki sem vitat. A török alku célja az elrettentés. A hidegháborúban erre alapvetően atomrakétákat használtak. Voltak falak, vasfüggönyök is, de egyik sem zárt tökéletesen. Meglátjuk, mennyit fejlődött kerítéstechnikában az emberiség.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.