galéria megtekintése

Előny a diktátoroknál

12 komment


Kőműves Anita

Ki emlékszik még a néhány évvel ezelőtti Facebook-forradalmakra? Vagy a Twitteren szervezett tüntetésekre, amikor megmondóemberek sokasága ünnepelte, hogy a huszonegyedik század technikai vívmányai segítenek majd kivívni a szabadságot a diktátorok által elnyomott tömegeknek.

Az internet és a közösségi média valóban új lehetőséget ad az állampolgároknak, hogy kifejezzék és megszervezzék magukat, ám az már biztos, hogy a következő forradalom nem a Facebookról indul. Az elmúlt négy-öt évben ugyanis az autoriter rezsimek felzárkóztak technikai képességekben az állampolgáraikhoz.

Sőt bőséges ­anyagi forrásaiknak köszönhetően meg is előzték őket, így a hatalom ellen felszólaló civileknek, ellenzékieknek szinte esélyük sem marad nézeteik biztonságos terjesztésére. Az autoriter rezsimek új törvényekkel, hosszú börtönbüntetésekkel és kémprogramokkal harcolnak a nekik nem tetsző internetes tartalmak ellen – derült ki az amerikai székhelyű jogvédő szervezet, a Freedom House minap közzétett jelentéséből.

 

Egyre több ország használ terrorellenes törvényeket arra, hogy lecsapjon a ­neki nem tetsző szövegeket író újságírókra és civilekre: Iránban pél­dául nyolc fiatalt összesen 127 évre ítéltek tavaly júliusban Facebook-bejegyzéseik miatt. A múlt héten az Európai Uniótól Szaharov-díjat kapott szaúdi bloggert, Raif Badawit is a liberalizmust támogató, a közösségi médiában közzétett bejegyzései miatt ítélték tíz év börtönre és ezer korbácsütésre.

Az ellenzékieknek egyre nehezebb elbújniuk a hatóságok elől. Mind több országban kötelező az internetszolgáltatóknak gyűjteniük a felhasználók adatait – köztük Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Olaszországban is. Oroszországban arra utasították a szolgáltatókat, hogy fejlesszék megfigyelőképességüket. A thaiföldi katonai vezetés tavaly nyáron elrendelte a közösségi oldalak szoros megfigyelését.

Ehhez pedig az eszközeik is megvannak. Egy tavaly szeptemberi kiszivárogtatás óta tudjuk, hogy olyan országok vezetői használják a FinFisher kémprogramot, mint Banglades, Pakisztán vagy Bahrein. Az idén nyáron pedig az derült ki, hogy Magyaroszág mellett Azerbajdzsán, Egyiptom, Etiópia, Üzbegisztán és Vietnam is vásárolt kémprogramot a Hacking Team nevű, rossz hírű alvilági csoporttól. Nemcsak a programok vannak meg a kémkedéshez, hanem a jogi háttér is: egyre több országban illegális a titkosító vagy az internetező személyazonosságának elrejtésére szol­gáló programok használata.

A Hétvége mellékletből ajánljuk
Veres Dóra: "Egy nő csak egy nő

Dési András: Forradalmár, nem cukorka 

Sz. Bíró Zoltán: Oroszország, mint menedék 

Szilasi László: Asszony a fronton 

Révész Sándor: A politikai ízlések és a pofonok

Kardos Ernő: Kecskékért hagyta ott a nagypolitikát 

Utóbbiak egyébként nem is használnak sokat, ha a drága, de a diktátorok számára könnyedén megfizethető kémprogramokkal feltörik valakinek a gépét, és még azelőtt elolvassák az üzenetet, hogy azt titkosították és elküldték volna. Amikor pedig rájönnek, ki írta a kellemetlen blogbejegyzéseket, annak letiltásával vagy eltüntetésével sem kell bajlódni. Elég néhány verőlegényt küldeni a szerző lakására, akik rákényszerítik a szöveg törlésére. Rossz esetben ezután még börtön is vár az „elkövetőre."

Ne higgyük, hogy ez az internetről szól! A szólásszabadságot és a demokráciát korlátozzák azok a rezsimek, amelyek kemény kézzel csapnak le a világhálón véleményt nyilvánító állampolgáraikra. Pénzzel és hatalommal ugyanolyan könnyű „bedarálni" egy országban az internet szabadnak hitt felületeit, mint a hagyományos médiát.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.