Elnémítva

Végül is a demokrácia a többség diktatúrája a kisebbség felett, mint azt épp tőle hallhattuk nem is olyan régen. Nos, megmutatta, milyen az, amikor a többség kusst parancsol a kisebbségnek. A vájt fülűek megérthették: a kormányoldal már nem is akarja annyira tetemre hívni Székelyt. A józsefvárosi tűcsere a Kék Pont kimúlásával maga is ad acta került.Majd a választások után persze kezdeni kell valamit a kerületbe szokott drogosokkal, de majd csak utána.

Addig jobb nem beszélni, sem az elmarasztaló ombudsmani vizsgálatról – nehogy kiderüljön, hogy mégsem a TASZ írta a jelentést, vagy hogy az ombudsmani hivatal TASZ-os segítség nélkül is képes megvédeni jogi álláspontját. Különben is: két héttel a választás előtt a kormányoldalnak a legkevésbé egy, a sajtó arra fogékony részének orrba-szájba nyilatkozó, kormányt szapuló jogvédő szervezetre van szüksége.

Csendre annál inkább. Kérdés, ez a csend erősíti vagy gyengíti a kerületében biztos befutóként elkönyvelt Kocsis Mátét? Mert ha az ombudsman nem hibázott, mint azt a bizottság kormánytöbbsége – mert ugye az ellenzéknek kuss volt – megállapította, akkor annyira még sem fészkelte be magát a hivatalba a droglobbi, s akkor talán az ombudsmani jelentés sem az ő iránymutatásuk alapján készült.

De bárhogy döntött is a bizottság, bárhogy némította is el az ellenzéket, a probléma, amellyel Kocsisnak nap mint nap szembe kell néznie, megmaradt. Így választások idején pedig kifejezetten égető. A tűcsereprogram megszűntével hátramaradt drogosok, és eldobott fecskendőik, akikből és amelyekből már elegük van a kerület lakóinak. Tőlük viszont, mármint a választóktól, nem olyan egyszerű megvonni a szót.