Elegáns, felkapott étteremtől messze van. Legfeljebb húsz vendégnek jut hely az Uzuban. Tipikus izakaya, olyan csapszék, bár, ahol az italokhoz apró falatokat is felszolgálnak. A tokiói utcák sűrűjében nehéz megtalálni az Uzut, de ez nem magyarázat arra, hogy a tulajdonos férje három évvel a nyitás után még egyszer sem jelent meg a vendéglátóhelyen. Főleg, hogy Michelle Obama is megfordult ott. A tulajdonosnőt egyébként Abe Akiénak hívják, és nem más, mint az öt éve ismét hatalmon lévő japán kormányfő, Abe Sinzó felesége.
Míg a korábbi japán miniszterelnökök feleségei leginkább a háttérben maradtak, Akie nagyon is a reflektorfényben van. Kiadott egy receptkönyvet, aminek azt az alcímet adta, hogy miért vágott bele az Uzuba. Komoly vihart kavart, amikor augusztusban felkereste a II. világháborús japán áldozatokra, köztük elítélt háborús bűnösökre is emlékező Jaszukuni-szentélyt. Abe 2013-ban járt ott, idén, a hetvenedik évfordulón nem ment el, de rituálisan pénzt adományozott a japán nacionalisták egyik szimbólumának.
Az Uzu (magyarul gerinc) jelkép is egyben. Méghozzá a hagyományos családi szerepből kilépő, önmagát megvalósító japán nő szimbóluma. Ami azért is pikáns, mert a Liberális Demokrata Párt elnöke 2013 elején nagy ívű – a dolgozó nőket társadalmilag úgymond „felragyogtató” – programot jelentett be. A modernizálás lényege a női kvóta: 2020-ig a japán nagyvállalatok, valamint kormányzati szervek vezető testületeiben a posztok harminc százalékát nőknek kell betölteniük. Figyelembe véve, hogy a női vezetők aránya jelenleg a négy százalékot sem éri el, a Sinzó-terv nem más, mint hadüzenet a patriarchális szigetországi társadalomnak. Ahol a konszernektől az uralkodóházig a döntő szót férfiak mondják ki.
