A magyar nyelvben nincs igazán jó szó arra, hogy nálunk a felsőbbség (hatalom, hivatal, hatóság) ténylegesen nem felelős semmiért, mint ahogyan a szintén írásunk témájába vágó „következménynélküliséget” is nehéz röviden összefoglalni, pedig a jelenséget mindenki érti és ismeri.
A lingvisztikai probléma most még csak nem is a bűnösök, bűnhődés és katarzis híján furcsa fordulatot vett vörösiszap-per kapcsán került terítékre, pedig arról is lenne ok beszélni: ki érzi biztonságban magát ott, ahol egy a kémiai összetétele alapján tudottan veszélyes hulladéknak számító, de veszélytelenként kezelt anyag településeket önthet el, életeket olthat ki, egzisztenciák ezreit teheti tönkre úgy, hogy személy szerint senkinek sem kell felelnie érte? Ám, az alábbiakban tényleg nem a nehezen feldolgozható igazságszolgáltatási paradoxonról lesz szó, hanem olyasmiről, amit magyar fejjel nemhogy elfogadni, de még felfogni is szinte lehetetlen.
Történt ugyanis, hogy Litvániában – egy Magyarországénál is durvábban kommunista múltú országban, amely ötven évet szovjet köztársaságként töltött el, tehát a morális nihil gyökerei okkal lennének erősebbek ott, mint nálunk – lemondott az egészségügyi miniszter. Tette ezt azért, mert kiderült, évekkel korábban hálapénzt adott egy sebésznek, aki az egyik rokonát műtötte. Az érintettet az államfő, a kormányfő és a pártja is távozásra biztatta, az ügyészség pedig kihallgatta a súlyos korrupciógyanú miatt.
