Nekem az a privátim magánvéleményem, hogy olybá tűnik, mintha ez a vébédolog kissé túl lett légyen már tolva, legalábbis kiskereskelmileg, minimum. Miszerint kevéssé tűnik valószínűsíthetőnek, hogy úgy reklám-, mint marketingértékében értelmezhető, tehát kvázi valamiféle lukrativitásba fordítható volna, amikor a faszéntől a kotonig mindent, de mindent futballvébével akarnak eladni, ha bemegyek a Tescóba, hogy mást ne mondjak, az olyan obligátumokról nem is beszélve, mint a futball-labda, sör vagy a vécépapír.
Mert én tényleg megértő vagyok mindenféle konzumidiotizmussal (tekintetében), tehát énnálam simán oké, hogy ha az ember a balotellis chemotoxszal fújja a szúnyogot lefele 55 collos full HD ronaldós ledtévéről, pepés illatgyertya hangulatára hegyezi a iniestás cerkát, de hogy inkriminált emberkénk nem képvisel jelentősebb számú tömeget, ami ezt a marketingtúltolást indokolná, abban egészen biztos vagyok.
Én egyébként is azt látom – és ez ugye megint egy privát kis egyéni egyszemélyes fókuszcsoportos vizsgálat –, hogy például a kocsmában kötelességszerűen installált kivetítők is csak a közönség nagyon kis hányadának a százalékát kötik le, a csendes többség hátat fordítva iszik rendesen. Az viszont szinte nemzeti konszenzusos, hogy nagyon jó a vébé: sok színes élmény, gólok, méterek, történetek, nagyszerű egyéniségek. Már megérte kiirtani egy franciaországnyi esőerdőt.
|
A bírók csodafegyvere
Eddie Keogh / Reuters |
Én legjobban a rendkívül ugrásszerűt fejlődő játékvezetői ténykedéseket élvezem, példának okáért a partjelzők letűntével föltűnő sok-sok asszisztenst, mintha egy angliai egészségügyi munkát szervező cég budapesti irodájában játszódnánk. De a legislegjobb mégis az a látványos szabálymódosítás, a legnagyobb aeroszoláris találmány és show-elem a labdarúgásban a mindent gyógyító csodafagyasztóspré feltalálása óta, hogy a bíró (játékvezető) randa neoluxszal fújhatja le a szép, új, színes cipőjét azoknak a játékosoknak, akik renitenstelenkednek a sorfalba. Lett is rend egyből!
Úgyhogy, ha a FIFA tovább akarna menetelni ezen a rendteremtés megkezdett útján, akkor én nagyon ezúton bocsátom rendelkezésükre két-három további briliáns ötletemet: javasolnám példának okáért a játékvezetőket fölszerelni egy-egy hordozható lézeres tetováláseltávolító készülékkel, és súlyosabb szabálytalanság (mezrángatás, ellenfél könyökének lefejelése, látványos műesés sorozatos elmulasztása satöbbi) esetén a spori eltávolíthatná a renitenstelenkedő valamelyik tetoválását.
Vagy: low budget esetben lenne nála egy fodrászolló vagy nullásgép, és belevághatna a mondott renitens gondosan kreált frizurakölteményébe, esetleg egy vödör víz segítségével kimosná belőle a zselét! Na, akkor lenne tekintélye újra a bírónak! És végezetül befejezésképpen a legnagyobb bónuszkérdés: vajon most az oldalt és hátul kiberetvált, elöl-középütt hosszú, hátranyalt Ronaldo- és/ vagy Aurélió-haj meddig marad köztünk?
A legutóbbi nagy vébéhaj, a 2002-es szöuli–japán kettős rendezésű futballünnepre kreált Beckham-taréj (később: telepi mohikán), ha jól számolom, kerek egy tucat évig tartotta magát, megközelítve a patacipő hazai rekordját. Ezt minden szempontból nehéz lesz fölülmúlni. De nem lehetetlen.
