Párizs nem fogja megváltoztatni a dolgok folyását. Ha mégis megváltoznak, nem Párizs miatt. Egy régi példával: George W. Bush eleve meg akarta dönteni Szaddám Huszeint, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások csak lélektanilag is lehetővé tették, hogy ezt háborúval tegye meg. A Szaúd-Arábiából felszálló francia repülőgépek a pénteki terrortámadásokat megbosszulandó, vasárnap este bombázták Rakkában az Iszlám Állam létesítményeit, de a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó már több mint egy héttel a merényletek előtt, november 5-én elindult a térségbe, ahol meg fogja háromszorozni a francia csapásmérő képességet. Francois Hollande elnök tehát a véres péntektől függetlenül határozta el, hogy fokozza a katonai nyomást a magukat szunnitának nevező szélsőségesekre.
A világ persze már csak olyan, hogy a politikusok a váratlan, tőlük független eseményeket is saját céljaikra használják. Pár kicsi Goebbels pedig, aki eddig is a „liberalizmus végéről" beszélt, most újra eljönni látja a pillanatot, hogy ezt századszor is megismételje. Van köztük, aki egyenesen háborús bűnösként bánna el mindenkivel, akinek ellenvéleménye van. Szeretnék egynek jelentkezni.
Nehéz félretolni a gondolatot, hogy a szélsőjobb Európa-szerte kifejezetten örül annak, ami Párizsban történt, mert azt hiszi, ezek után könnyebben elérheti a terroristákénál alig valamivel humánusabb céljait. Ugyanazt akarják elvenni az európaiaktól, mint az Iszlám Állam: a szabadságukat, az életmódjukat (meg a pénzüket). Mások – legyenek bal- vagy jobboldaliak – a tragédia óráiban is összefogást, méltóságot és higgadtságot hirdetnek, mondván, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszava már sok mindent kibírt 1789 óta. És nyolc terrorista nem tudja kivégezni. Hacsak nem hagyjuk, ám itt azért még nem tartunk.
