galéria megtekintése

El kell menni?

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 31. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

A magyar demokráciában van egy törvényben nem szabályozott, de tartósan fennmaradt szokás: a választások közeledtével a mindenkori köztársasági elnök – az alkotmány szerint a nemzet egységének kifejezője – szózatot intéz a néphez, és mindenkit arra biztat, hogy éljen a demokratikus jogával, és menjen el szavazni.

Áder Jánosnak eddig valamiért nem jutott eszébe, hogy továbbvigye ezt a hagyományt. Ez egyrészt furcsa egy (állítólag) konzervatív politikustól, másrészt viszont semmi meglepő nincs benne, ha tudjuk: a boldog Schmitt Pál-i időkben személyesen Áder hegesztette össze azt a választási törvényt, amely a Fidesz érdekeinek rendelt alá mindent, ránk szabadítva a kamu- és bizniszpártok seregét.

Az új rendszer kidolgozása során abból indultak ki, hogy ha az elkötelezett fideszes szavazótábor voksol, a többiek kedvét viszont különböző praktikákkal elveszik a szavazástól, akkor a hatalom a 2010-esnél sokkal kevesebb szavazattal is megőrizhető. A Fidesz a szabályok utolsó átszabása óta arra játszik, hogy az ellenzéki szavazók minél passzívabbak legyenek, és minél több névből választhassanak.

 

A játszótársak sokan vannak, nemcsak a közmédiában, hanem a közpénzből fizetett választási bizottságokban, állami hatóságokban és intézményekben is, és szorgosan dolgoznak azon, hogy a Fidesz–KDNP-listával szemben mindenképpen legalább tizenhét másik versenyezhessen az ellenzéki szavazatokért. Aki pedig mindezt kitalálta, némán csücsül az elnöki palotában, és őrködik (legalábbis az alkotmány betűje szerint) a demokratikus államműködés felett

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.