Magyarországon kiderült, hogy szinte bármilyen országot lehet biztonságosnak tekinteni. Nyugat-európai bíróságokon kiderült, hogy Magyarországot is lehet nem biztonságosnak tekinteni. A biztonságos ország fogalma jogilag is problematikus, de szociológiailag, a valóságos élethelyzetre nézve használhatatlan igazán.
A valóságos élethelyzet szempontjából ugyanis a háborús övezetek határától Nyugat-Európa határáig minden ország ugyanazt jelenti a menekültek szempontjából. Az átmenetiséget. A semmi földjét. Azt, hogy a puszta életük nincs közvetlen veszélyben, de lehetetlen ott normális életet élni, tartósan berendezkedni, a család jövőjét építeni, a gyerekeket konszolidált viszonyok között felnevelni. Kizárólag ideiglenes és üres „menekült” életet lehet ott élni, és várni a semmiből való újrakezdéshez a békére, amiről senki nem tudja, mikor jön el, meddig tart, milyen lesz, kit fogad be, kit rekeszt ki.
A túlnyomó többség vár a teljes bizonytalanságban. Arról most ne is beszéljünk, milyen körülmények között Szírián belül, avagy Jordánia, Libanon, Törökország gigantikus táboraiban. Van egy kisebbség, mely megpróbál kimozdulni ebből az állapotból. Az egészhez képest törpe kisebbség ez, de az idő múlásával és a béke távolodásával egyre nő, s a növekedés a példa erejével önmagát gerjeszti. Nyilván sokkal kevesebben mozdulnak, mint ahányan szeretnének, mert ahhoz nagy elszántság, lelki és fizikai erő kell és a szükséges pénzt biztosító családi, közösségi összefogás.
