Most, hogy a vasárnapi boltzár elbukott, és még Gyurcsány Ferenc is gratulált a sikerhez az MSZP-nek, világossá vált, hogy a kormány ellen lehet fordítani saját fegyverét. Ki lehet választani olyan ügyeket, amelyekben az ellenfél társadalmi kisebbségben van, és kellő kitartással, a választói erő használatának puszta kilátásba helyezésével visszavonulásra lehet kényszeríteni.
Amikor Rogán Antal hétfőn bejelentette, hogy hirtelen mégse ragaszkodnak az üzletek vasárnapi zárva tartásához, sőt sietősen elintézik a nyitva tartást már a mostani hétvégére, akkor egy katartikus élménytől fosztotta meg a kormány látványos népszavazási vereségére várókat. De magát a vereséget nem sikerült elkerülni. A kormánypárt főként abban reménykedhet, hogy mielőbb a feledés homálya borul az egyik legnépszerűtlenebb és legértelmetlenebb intézkedésre. Hasonlóan a szintén visszavont internetadóhoz. Amire a vasárnap ügye abban is hasonlít, hogy az állampolgárok a privát szférájuk megsértéseként élték meg a kormány döntését. Ennyiből nagyon is lényeges ügyekről beszélünk.
Politikai relevanciájuk megítélése mégsem egyszerű. A boltzár nem vizitdíj, az internetadó nem „köznevelési" átalakítás. A kormány pedig inkább az előbbiekben enged, mint az utóbbiakban. Éppen azért, hogy megakadályozza a tiltakozások hatásának tovaterjedését, tehát azt, hogy a dolgok bevett elintézési módjává váljon a nyomásgyakorlás.
