galéria megtekintése

Egyszer, egy vasárnapon

18 komment


Lakner Zoltán

Most, hogy a vasárnapi boltzár elbukott, és még Gyurcsány Ferenc is gratulált a sikerhez az MSZP-nek, világossá vált, hogy a kormány ellen lehet fordítani saját fegyverét. Ki lehet választani olyan ügyeket, amelyekben az ellenfél társadalmi kisebbségben van, és kellő kitartással, a választói erő használatának puszta kilátásba helyezésével visszavonulásra lehet kényszeríteni.

Amikor Rogán Antal hétfőn bejelentette, hogy hirtelen mégse ragaszkodnak az üzletek vasárnapi zárva tartásához, sőt sietősen elintézik a nyitva tartást már a mostani hétvégére, akkor egy katartikus élménytől fosztotta meg a kormány látványos népszavazási vereségére várókat. De magát a vereséget nem sikerült elkerülni. A kormánypárt főként abban reménykedhet, hogy mielőbb a feledés homálya borul az egyik legnépszerűtlenebb és legértelmetlenebb intézkedésre. Hasonlóan a szintén visszavont internetadóhoz. Amire a vasárnap ügye abban is hasonlít, hogy az állampolgárok a privát szférájuk megsértéseként élték meg a kormány döntését. Ennyiből nagyon is lényeges ügyekről beszélünk.

Politikai relevanciájuk megítélése mégsem egyszerű. A boltzár nem vizitdíj, az internetadó nem „köznevelési" átalakítás. A kormány pedig inkább az előbbiekben enged, mint az utóbbiakban. Éppen azért, hogy megakadályozza a tiltakozások hatásának tovaterjedését, tehát azt, hogy a dolgok bevett elintézési módjává váljon a nyomásgyakorlás.

 

Szembe kell nézni ugyanakkor azzal is, hogy a vasárnapi boltzár elleni küzdelem keveset mond arról, milyen lenne az élet Orbán országlása után. Mert azt azért senki sem garantálhatja, hogy az akármilyen összetételben felálló másik kormány sosem hozna népszerűtlen intézkedéseket, sosem sértené döntéseivel a háztartások érdekeit. Ezért volt lényeges, hogy a boltzáras népszavazást csomagban kínálta az ellenzék, ráadásul a tanártiltakozás várható új csúcspontjához közeledve kezdődött az aláírások összegyűjtése. Ez így együtt olyan markáns tiltakozó üzenetté kezdett összeállni az önkényeskedő Orbán-rendszerrel szemben, aminek nyomán derengeni kezdhetett, milyen lehetne a másképpen berendezett Magyarország. Tulajdonképpen erre maradt is esély, bár a vasárnap húzóereje hiányozni fog a népszavazások kezdeményezőinek. Jelzésértékű volt emellett, hogy vannak ügyek – erre utalt a DK elnökének MSZP-t dicsérő kitétele is –, amelyek ha nem is szerelmi viszonyba, de szövetségbe rendezhetik az ellenzéki csoportokat.

Ez különösen fontos amiatt, mert más területeken a távolság jóval nagyobbnak látszik. Például a kormány által kezdeményezett, és minden erővel „megépíteni" igyekezett kvótaügyben. A kormány ezt nem véletlenül erőlteti, hiszen az ellenzéki választók tekintélyes része is egyetért azzal, hogy menekült ide ne jöjjön. Ebből nehéz stratégiai döntések következnek arra vonatkozóan, mihez is kezdjenek az ellenzéki politikusok a közelgő kvótaellenes kampánnyal. Az, hogy mit mond, vagy nem mond az ellenzék egy népszavazási kampány – vagy a bojkottja – során a menekültekről, a kerítésről, a kvótás betelepítésről, valószínűleg mélyebben vág bele a politikai értékek érzékeny szövetébe, mint az, hogy a baloldal a vasárnapi munkavégzés kategorikus tiltása ellen foglalt állást.

Ha lassacskán, hat év után, ki van próbálva, mi ellen lehet tiltakozó többséget létrehozni, akkor idővel el lehet kezdeni azt is kitalálni, mire lehetne a többség támogatását megszerezni, egyszer, akár egy vasárnapon, bevásárlás után, demonstráción, vagy a szavazófülkékben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.