Egyre súlyosabb a külpolitikátlanság

A stratégiába beleágyazva a külpolitikai taktikának a célok elérése lenne a feladata. Taktika ugyan van, de nem áll össze rendszerré, mert ehhez hiányoznak a stratégiai keretek. Kis ország persze még így is építhetne eredményes érdekképviseletet, ha legalább felmérné egyes lépései hazai és nemzetközi kereteit, partnerei mozgásterét, a megvalósíthatóságot, eszköz- , ember- és költségigényt, a kompromisszumok vállalható határait. A mai valóságban azonban ennek sincs lét alapja,mert a mindenfajta felmérés nélkül éppen elképzelt cél megkérdőjelezése, elérhetőségének a realitása az egyén pozíciójának biztos veszélyeztetése nélkül nem hozható szóba. Ilyen körülmények között minden elmélkedés okafogyott, és nem is kerül rá sor. A gondolkodásmentes igenlés, a megalkuvó beletörődés és kizárólag az elképzeléssel összefüggő, attól semmiben sem elhajló irányok vethetők fel. Más keretek hiányában a taktikának időnkénti kivitelezése vagy gyakrabban az „elfogadtatása” a diplomáciára hárul. A taktikai keretek hiánya összefüggéstelen lépéseket eredményez, amely körülmények között csak véletlenszerűen lehet eredményeket elérni. A hurráoptimizmus Kína, India, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia tekintetében, amilyen gyorsan jött, el is múlt, sajnos helytelenül,mert kidolgozva, koncepcióban legalább középtávon megalapozva akár eredményes is lehetne. A gyors siker – természetes – elmaradása az érdeklődés rohamos lankadását eredményezte, és a következő hurráoptimizmusba torkollt.

Stratégia nélkül, a taktika vázolt helyzetében a diplomácia a kitűzött célokat – ha egyáltalán szerepet kap – az esetek többségében nem tudja megvalósítani. Sokszor feladata csak a tűzoltásban merül ki, a védhetetlent kellene megmagyaráznia. Nincs meg hozzá sem a személyi, sem pedig az anyagi feltétel. Ami a személyi feltételeket illeti, úgy most már nemcsak kormányváltáskor, hanem miniszterváltáskor is jelentős személycserékre kerül sor. Kétszáz új „diplomata” került a tárcához – minden idevágó tapasztalat nélkül. Van olyan más területről jött kihelyezett, aki néhány napi betanulás után kerül külföldre. Hogy a politikai kinevezett nagykövetnek nincs szakmai tapasztalata, az nem olyan nagy baj, de ha a beosztott sem tudja, mi a teendő, akkor felesleges a követség léte. Lassan fogynak a diplomáciai tapasztalattal rendelkező karrierdiplomaták, voltak olyan nagy képviseletek, ahol egyetlen kihelyezettnek sem volt diplomáciai tapasztalata. Annyi államtitkár és helyettes van, amennyit megmagyarázni nem lehet. Budapesti diplomaták már panaszolják is, hogy nem tudják, ki miért felelős, és hova forduljanak. Korábban a szakreferenssel, főosztályvezetővel tudtak kommunikálni. Ma senki sem akar állást foglalni, minden felelősséget feljebb tolnak, nehogy probléma legyen. Hovatovább mindent a miniszter vagy helyettese tud csak eldönteni. A magyar diplomáciában sem a tapasztalt, sem pedig a tapasztalatlan munkatársak nem képesek a realitástól elrugaszkodott elvárásoknak eleget tenni, amit cserélgetéssel vagy elbocsátással „orvosolnak”, de ez a helyzeten nem változtat.

Mi várható az új (három-négy hónapra amúgy minek?) és még újabb vezetéstől? Víziókat, stratégiát, egybefüggő taktikát ne reméljen senki. A kevésbé veszélyes külgazdaság kerül előtérbe, ott politikailag melléfogni kevésbé kockázatos. Hogy milyen sikerrel kecsegtet ez a helyzet, az a jövő titka, de nagy ugrás, komoly eredmények nem valószínűsíthetőek. A külgazdaság favorizálása azonban az ország érdekképviseletét nem oldja meg. A diplomácia még a legnagyobb szakértelem mellett sem volna képes az önmagában is ellentmondó helyzetet kezelni. Hogy lehet megmagyarázni az illiberális belső valóság mellett a külhoni nemzetiségi autonómia igényét, ami liberális értékrendből fakad, miközben mögötte már Nagy-Magyarországot gyanítják külföldön? Brüsszel folyamatos megkérdőjelezését, miközben ott beruházásaink több mint 90 százalékáért állunk sorba? „Példaképeinket” (Moszkva, Ankara, Szingapúr), amelyek ellentmondanak az annyira nagyra tartott történelmünknek és mellékesen a vállalt európai kötelezettségeinknek?A szavak és a tettek ellentmondásait? A rendszerbe így eleve be van kódolva a külpolitika kudarca, aminek felelősei „természetesen” a rosszul végrehajtó külügyesek.

A szerző a politikatudományok kandidátusa

                                                                        ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.