„Az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, amely a nemzet agyát van hívatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg." Ki mondhatja erre, hogy ne így legyen? S akkor mégis mit mondhat, akit kiráz a hideg, ha arra gondol, hogy a sajátjánál jobb minőségű agyak is hathatnának hazája életére, s aki éppen hogy közönyös, passzív tömeget, gyáva, gerinctelen és önző polgárokat szeretne, hogy biztonságba érezze magát.
Ezt mondhatja: „Elvileg egyetértek, de vigyázni kell, nehogy az egyetemi stricik hangulata átmenjen kommunista és szovjetellenes támadássá." A kommunista és a szovjet cserélhető jelzők. Marosán György pedig, aki az egyetemi striciktől rettegett, cserélhető csúcspolitikus volt az '56-os forradalom előtt és után, s le is cserélték, amikor Kádár úgy gondolta, hogy eleget akasztottak már a passzív, gyáva és gerinctelen értelmiség előállításához, és terhessé vált Marosán zsigeri antiintellektualizmusa.
Az a szép szöveg, amelyből Marosán rögvest kiérezte a stricibűzt, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, a MEFESZ-nek a felhívása volt. A totalitárius diktatúra felépítésének éveiben, 1946 és 1950 között kiirtották a teljes civil szférát az összes szervezetével. A régi fasisztákkal együtt sokszor annyi régi nem fasisztát, aztán meg az újakat a szélsőbaloldali NÉKOSZ-szal bezárólag. Így irtották ki az 1945-ben alakult diák-tömegszervezetet, a MEFESZ-t is. Mint a fasizmusban, azonképp a kommunizmusban is minden réteget az egypárt egyszervezetébe tagoltak bele. Ennek az volt a hátránya, hogy a kiirthatatlan szabadságvágy is ezt az egyenszervezetet feszegette belülről. Ennek a feszegetésnek az elhárítására, azok leszerelésére, akik teljesen független vitafórumért dörömböltek, fővárosi párthatározattal létrehozták a magyar ifjúság egyenszervezetén, a DISZ-en belül a Petőfi Kört, „hogy segítséget nyújtson a fiatal értelmiségi ifjúságnak a párt, a DISZ köré való felzárkóztatásában". És lám, mi lett belőle!
