galéria megtekintése

Egyetem, begyedem tengertánc

7 komment

Gábor György

Hallgatom kedvenc rádiómat, ahol épp a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektora, Mészáros Tamás osztja meg az örömhírt a nyájas nagyérdeművel. Az egyetem vezetését a korábbiakban két cikluson át betöltő Mészáros Tamás kitörő lelkesedéssel számol be arról, hogy a miniszterelnök ideológusaként számon tartott Lánczi Andrást, a Századvég Alapítvány elnökét az egyetem szenátusa egyhangúan választotta meg rektornak.

Köztudott, hogy Lánczi a miniszterelnök felszólítására (a felkérés ige használata sem lenne sokkal szerencsésebb) adta be a pályázatát, s miután a politikai szándék ellentmondást nem tűrőnek tetszett, a hírek szerint akadt, aki saját jószántából (esetleg némi baráti pressziónak kitéve) már be sem adta a pályázatát. Vagyis Lánczi ellenjelölt nélkül aratta világraszóló fényes győzelmét, ám a volt rektort ez a parányi disszonancia sem billentette ki abból az eltökéltségéből, hogy himnikus strófákban emlékezzék meg az egyetem szenátusának végtelen bölcsességéről és korszakos jelentőségű döntéséről. Hiszen míg korábban – így Mészáros – előfordulhatott, hogy éles viták közepette választották meg a rektort, most – mint a Duna jegén hajdanán – példamutatóan egyhangú döntés született, minden felesleges vita és ellenvélemény ­nélkül.

Mészáros Tamás arra is kitért, milyen jó és egészséges, ha a leendő rektort baráti szálak fűzik a politikai hatalom csúcsához, hiszen így végre nyugalom költözik a szívekbe, temérdek pénz az egyetem kasszájába, és a Gellért-hegy mögül már ki-kikandikál a hőn várt és óhajtott nemzetközi reputáció. Lánczi tehát a hazai oktatáspolitikától megviselt és agyongyötört csizmába rakta Mikulás-csomagját, s azóta móka és kacagás tölti be a Corvinus kies folyosóit. Rosszkedvünk telének elmúltával, önfeledt örömérzetünket fokozandó a volt rektor arról is megemlékezett, hogy az egyetemen eluralkodó bukolikus hangulatot csak tetézte, hogy politikai nézeteit tekintve az ellenzékhez közel álló oktatót neveztek ki a minap valamelyik tanszék élére. A műsorból sajnos nem derült ki, hogy a volt rektor Lánczi megválasztásának örömére már a rádió stúdiójában pezsgőt bon­tott-e, avagy példás önuralomról téve tanúságot az új rektor személye fölött érzett örömét csak otthon, szolid családi környezetben engedte szabadjára.

 

Hát, nagyjából ennyi. 

Mészáros Tamásnak hálával tartozunk, minthogy a volt rektornak eszébe sem jutott, hogy fényes vigadalmunkat borús fellegekkel árnyékolja be. Mert milyen szociopata attitűd szükségeltetik ahhoz, hogy örömünneplésünk vígságát szétzúzza egy sötétben bujkáló az egyetemi autonómia (autonomosz – önkormányzat) sok évszázados hagyományának felemlegetésével. Még tán emlékeztetne a sötét középkor világára, amely nem tűrte el, hogy a hatalom üzenje meg, kit óhajt az intézmény élén látni. Az egyetemek – miként erre a középkor legnagyobb kutatója, Jacques Le Goff hívta fel a figyelmet – az egyházi és a világi hatalom ellen felváltva folytatott kemény harcban szerezték meg fejlődésük zálogát, az ­autonómiát. Párizsban az 1229–31-es nagy sztrájkot köve­tően vonták ki az egyetemet a püspöki joghatóság alól, s ugyancsak ezt követően, a véres összecsapások hatására ismerte el Szent Lajos és Kasztiliai Blanka az egyetem függetlenségét. Oxfordban a lincolni püspököt képviselő kancellári tisztet az egyetem a fennhatósága alá vonta, s előbb Földnélküli János hatalmának letűnésével párhuzamosan, majd III. Henrik kapitulá­ció­ját követően végleg létrejött az intézmény autonómiája. Bolognában a kancellár funkcióit ellátó főesperes hatalma kimerült az előléptetési szertartások formális vezetésében, s az egyetem a diákok megannyi lázadása, valamint Vicenzába, Arezzóba, Padovába vagy Sienába való tiltakozó áttelepülése nyomán 1321-től kezdődően immár a világi hatalomtól is végleg függetlenedett.

Marabu rajza

Mészáros Tamás atyai gondoskodása szívet melengető, amikor arról beszél, hogy az egyetem vezetésének szükséges a hatalom közelében ólálkodnia. Mert hát vessen magára az az egyetem, amelynek élén olyan rektor áll, aki nem rendelkezik szabad bejárással a miniszterelnöki előszobába. Ráadásul a miniszterelnöknek nincs is annyi tanácsadója, amennyi egyetem éktelenkedik széles e hazában, pusztuljanak hát az obligón kívüli intézmények! S persze az információs társadalom je­gyében szükséges és elengedhetetlen számon tartani minden egyes oktató politikai beállítottságát, vallási és világnézeti hovatartozását, valamint szexuális orientációját.

Az új szemlélet megengedő: kit érdekel a frissen megválasztott rektor szakmai felkészültsége, eddigi munkássága, oktatói kvalitása, vezetői képessége vagy saját tudományterületén való nemzetközi elismertsége. A lényeg, hogy együtt szotyolázzon a legeslegnagyobb hatalmasságokkal, de ha mégsem, annyit azért tudjon, hogy melyik sporttárs zsebében van épp a kassza kulcsa.

Az egyetemen úgyis komoly vezetői feladatoknak kell eleget tenni. Gondoskodni kell arról, hogy az időről időre felállított szobrokat állandósított markos legények tolják át innen oda, amonnan emide. Az sem érdekes, hogy ki az aktuálisan ülő vagy álló szoboralak, hiszen ha a rektor bejáratos a Veritas Intézetbe, erre is idejében fény derülhet, s a szobor alkotójának neve is megtudható időben, csak egy telefon Fekete Györgynek, az MMA elnökének.

A jövő közgazdászait képző Corvinus persze nem is választhatott volna jobb és alkalmasabb vezetőt Lánczi Andrásnál, aki – mint emlékezetes – a szent beavatottak lesújtó megvetésével beszélt azokról, akik a kormány korrupciós gyakorlatát merészelték szóba hozni. Lánczi szerint ezek mind ostoba fajankók, akik nem értik a lényeget: hogy tudniillik, amit ők korrupciónak mondanak, az valójában a Fidesz politikájának lényege, s mint ilyen, kiemelt nemzeti ügy. Hátha Lánczi irányítása alatt – a volt köztársasági elnökünkre tekintettel – kiemelt nemzeti ügy és szakmai elvárás lesz a plagizáció módszertanát hasznosító diplomamunka, avagy az egyetemen születő doktori disszertációk követendő normatívájává válnak a Lánczi elnökölte Századvég boszorkánykonyháján készült, nagyvonalúan megfizetett, ámde gondolatiságukban leginkább egy-egy üres géppapír teoretikus tartalmával fölérő szaktanulmányok.

Mindenesetre sok a teendő. A középkort ugyanis még nem értük utol, de a szép emlékezetű Kádár-éra már velünk élő történelem.

És megint elölről.

A szerző filozófus, vallástörténész

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.