Egy zárkaügynök naplójából

– Együttérzek veled – felelte Gábor, és arra kért, hívjam csak egyszerűen Gábrielnek, mert az az ő igazi neve. – Ha kikerülünk, elviszlek Bissau-Guineába – mondta. – Veszek neked egy nagy házat. Tele lesz bélyegalbummal.

– Honnan van a pénz, Gábor? – tettem föl pár perc elteltével csalafinta kérdésem, és azt is tudakoltam, miként dörzsölt ügynököktől láthattam, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Gyurcsány Ferenc, az MSZP régi elnöke tudott-e a pénzmosásról, a számlamilliókról, a dollárkötegekről és a millió-millió, nemzetünket megmételyező bűnről, csalásról, árulásról.

– Mindenről tudtak, barátom, ez nem titok – felelte Gábriel, és megkért rá, hogy a közlést kezeljem bizalmasan. Csak azért mondta el, mert őszinte, nyílt tekintettel kérdeztem. Ezután zsebéből kis cédulát húzott elő, rá volt pontosan írva, melyik bankfiókban mikor, milyen útlevéllel, kinek a megbízásából mennyi pénzt helyezett el. Egy dokumentumot is rám bízott, amelyen Mesterházy Attila aláírása látható. – Erre nagyon vigyázz, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön – mondta és barátságosan megpaskolta a hátam.

Ezek után összeesést színleltem, rángatóztam a földön. – Mi lelt, drága barátom? – hajolt fölém aggódva a veszedelmes bűnöző. – Csak nem valami afrikai mérget vettél be? Gyanúsak számomra ezek a tünetek.

Amikor a cellából hordágyon kihoztak, arra kértem szállítóimat, köztük Kovács alest, akit már többször összetévesztettek ezzel az afrikai méreggel, hogy azonnal vigyenek aláírni az előre elkészített jelentést, és máris mehettem vissza munkahelyemre, az ügyészségre. A főnökeim azt mondták, az elkövetkező időszakban nagyon sok lesz a munka. Feltétlenül számítanak rám."