galéria megtekintése

Egy választás, három küzdelem

3 komment


Lakner Zoltán

Óvatosan kell bánni a következtetésekkel az időközi választások után, hiszen a választókerületek karaktere eltérő, nem feltétlenül jellemzi az országos, illetve települési közhangulatot. Egy időközi amiatt is csalóka lehet, hogy a pártok olyan erőforrásokat koncentrálnak az adott területre, amelyekkel másképp gazdálkodnának, ha általános választásra készülnének.

Ezzel együtt, 2014 óta mutatkozik egy fontos tendencia: a kormánypárt sűrűn szenved vereséget ilyenkor. Bár a Fidesz továbbra is vezet az országos közvélemény-kutatásokban, jelen ciklus időközijein gyakran az elégedetlenség tör felszínre. A Fidesz relatív többsége szókapcsolatban egyre inkább azon van a hangsúly, hogy relatív.

Persze a centrális erőtérben nincs szükség abszolút többségre a sikerhez. Ha a kormánypárt nem veszít sok támogatót, akkor ki tudja használni az ellenfelek megosztottságát. A Fidesz időközi kudarc­sorozatában a támogatásvesztés mellett az alkalmi szavazói vándorlás is szerepet játszott. A kormánnyal elégedetlen szavazók közül sokan hajlamossá váltak kedvenc pártjuk helyett a legesélyesebb ellenzéki indulóra voksolni, aki rendszerint a baloldali-liberális oldal jelöltje – mindeddig az, akit az MSZP indított vagy támogatott –, vagy a Jobbiké.

 

Egyértelmű, hogy Dunaújvárosban a demokrata ellenzék pozí­ciói erősebbek, mint a Jobbiké. Az viszont nem volt világos, hogy a hét végi időközi önkormányzati választáson kitartanak-e mégis a Jobbik mellett saját támogatói. Talán azért, mert most nem volt egyértelmű, kire érdemes átszavazni, a Jobbikhoz jobban tapadtak a hívei, mint pél­dául a salgótarjáni polgármester-választáson.

A másik lényeges kérdés az volt, működik-e Orbán üzenete. Tavaly Tapolcán hiába ígért beruházásokat, a többség a Fidesz ellen szavazott. A „modern városok” turné választás előtti napokra időzített dunaújvárosi állomásán Orbán tejjel-mézzel folyó áruforgalmi és elektromobilitási csomópontot ígért. Felmutatta a kizárólagossági kártyát is. Miként az őt vendégül látó polgármester megfogalmazta: „előttünk a város, mögöttünk a kormány”. Ezért vagy másért, a Fidesz csak kevéssel süllyedt 40 százalék alá, ilyen eredménnyel pedig többnyire győzni szokott.

A harmadik kérdés a demokrata „összefogás” jövője volt és maradt: lehet-e beszélni e stratégia alternatívájáról? Az MSZP azért küzd, hogy elkerülhesse az országos együttműködést a DK-val, elfogadtassa a közvéleménnyel, hogy létezhet másféle szövetségkötési lehetőség. A személyes ellentéten túl Gyurcsányban a szocialisták a szövetségkötés és a szavazatszerzés akadályát látják bármilyen más irányban. Az MSZP csakis akkor képviselheti hitelesen ezt az álláspontját, ha erőt és vonzerőt mutat. A DK eközben nyilván nem akar kiszorulni egy esetleges – egyelőre nem körvonalazódó – szövetségi rendszerből. Azon van, hogy olyan együttműködés jöjjön létre, amelyben megkerülhetetlen szerepet tölthet be.

Dunaújvárosban a DK érvei kaptak választói támogatást: fölényesen megverte az MSZP-t, és azt is állíthatja, hogy a demokrata voksok összeadódása esetén le lehetett volna győzni a Fideszt. Szóba jöhető partnerei viszont az „összeadási” kényszer ellen küzdenek, mert szerintük a '14-ben vesztes közös lista újramixelése országosan inkább vinne, mint hozna. A DK erre akár azt is felelheti: az összefogás én vagyok. Vagyis ha a többiek húzódoznak, akkor az ő szavazótáborában találkozhatnának a demokraták. Mármint azok, akik szerint ez megoldás.

Élesbe fordult az előválasztás nélküli előversengés. De lehet, hogy ez csak utóvédharc.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.