Egy választás, három küzdelem

Egyértelmű, hogy Dunaújvárosban a demokrata ellenzék pozí­ciói erősebbek, mint a Jobbiké. Az viszont nem volt világos, hogy a hét végi időközi önkormányzati választáson kitartanak-e mégis a Jobbik mellett saját támogatói. Talán azért, mert most nem volt egyértelmű, kire érdemes átszavazni, a Jobbikhoz jobban tapadtak a hívei, mint pél­dául a salgótarjáni polgármester-választáson.

A másik lényeges kérdés az volt, működik-e Orbán üzenete. Tavaly Tapolcán hiába ígért beruházásokat, a többség a Fidesz ellen szavazott. A „modern városok” turné választás előtti napokra időzített dunaújvárosi állomásán Orbán tejjel-mézzel folyó áruforgalmi és elektromobilitási csomópontot ígért. Felmutatta a kizárólagossági kártyát is. Miként az őt vendégül látó polgármester megfogalmazta: „előttünk a város, mögöttünk a kormány”. Ezért vagy másért, a Fidesz csak kevéssel süllyedt 40 százalék alá, ilyen eredménnyel pedig többnyire győzni szokott.

A harmadik kérdés a demokrata „összefogás” jövője volt és maradt: lehet-e beszélni e stratégia alternatívájáról? Az MSZP azért küzd, hogy elkerülhesse az országos együttműködést a DK-val, elfogadtassa a közvéleménnyel, hogy létezhet másféle szövetségkötési lehetőség. A személyes ellentéten túl Gyurcsányban a szocialisták a szövetségkötés és a szavazatszerzés akadályát látják bármilyen más irányban. Az MSZP csakis akkor képviselheti hitelesen ezt az álláspontját, ha erőt és vonzerőt mutat. A DK eközben nyilván nem akar kiszorulni egy esetleges – egyelőre nem körvonalazódó – szövetségi rendszerből. Azon van, hogy olyan együttműködés jöjjön létre, amelyben megkerülhetetlen szerepet tölthet be.

Dunaújvárosban a DK érvei kaptak választói támogatást: fölényesen megverte az MSZP-t, és azt is állíthatja, hogy a demokrata voksok összeadódása esetén le lehetett volna győzni a Fideszt. Szóba jöhető partnerei viszont az „összeadási” kényszer ellen küzdenek, mert szerintük a '14-ben vesztes közös lista újramixelése országosan inkább vinne, mint hozna. A DK erre akár azt is felelheti: az összefogás én vagyok. Vagyis ha a többiek húzódoznak, akkor az ő szavazótáborában találkozhatnának a demokraták. Mármint azok, akik szerint ez megoldás.

Élesbe fordult az előválasztás nélküli előversengés. De lehet, hogy ez csak utóvédharc.