Óvatosan kell bánni a következtetésekkel az időközi választások után, hiszen a választókerületek karaktere eltérő, nem feltétlenül jellemzi az országos, illetve települési közhangulatot. Egy időközi amiatt is csalóka lehet, hogy a pártok olyan erőforrásokat koncentrálnak az adott területre, amelyekkel másképp gazdálkodnának, ha általános választásra készülnének.
Ezzel együtt, 2014 óta mutatkozik egy fontos tendencia: a kormánypárt sűrűn szenved vereséget ilyenkor. Bár a Fidesz továbbra is vezet az országos közvélemény-kutatásokban, jelen ciklus időközijein gyakran az elégedetlenség tör felszínre. A Fidesz relatív többsége szókapcsolatban egyre inkább azon van a hangsúly, hogy relatív.
Persze a centrális erőtérben nincs szükség abszolút többségre a sikerhez. Ha a kormánypárt nem veszít sok támogatót, akkor ki tudja használni az ellenfelek megosztottságát. A Fidesz időközi kudarcsorozatában a támogatásvesztés mellett az alkalmi szavazói vándorlás is szerepet játszott. A kormánnyal elégedetlen szavazók közül sokan hajlamossá váltak kedvenc pártjuk helyett a legesélyesebb ellenzéki indulóra voksolni, aki rendszerint a baloldali-liberális oldal jelöltje – mindeddig az, akit az MSZP indított vagy támogatott –, vagy a Jobbiké.