Néhány hete számolt be a hazai sajtó kizárólag kormányzati források alapján az amerikai befektetők és a magyar állam közti koncessziós szerződés választott bírósági eredményéről. A tudósítások három elemet emeltek ki: 1. a befektetők 300 millió eurós keresetét elutasították; 2. a washingtoni ítélet megerősítette a korábbi magyarországi polgári peres ítéletet, amely semmisnek nyilvánította a csereszerződést; és 3. az ítélet jogerős. (Arról nem szóltak a beszámolók, hogy ha ennyire nyertünk, miért kellett még 2 milliárd forint perköltséget fizetni?) Ezúttal kizárólag a 2. állítással, a kinti és a hazai ítélet viszonyával szeretnék foglalkozni, amely önmagában is alkalmas annak érzékeltetésre, miért lett Sukoró fogalom a hazai politikai kriminológiában.
A sukorói beruházás kezdettől fogva egyik fő kérdése volt, hogy az ellenzői politikai támadásai milyen hatással lehetnek az igazságszolgáltatásra. Jelenleg még folyamatban van a büntetőeljárás, amelynek kezdeményezője a felépített tévhitekkel ellentétben nem Schiffer András, hanem egy pártlap volt. Ahogy a büntetőeljárással korábban szinkronban mozgott polgári eljárásnál – amelyet ugyan Oszkó Péter indított, de nem a későbbi ítéletek alapját képező, hanem teljesen más jogcímből – is, az a kérdés: a politikai támadások képesek voltak-e a hivatalosan független és pártatlan igazságszolgáltatást befolyásolni? A büntetőeljárás az alkotmányjogi aggályok ellenére folyamatban van, a polgári azonban már jogerősen lezárult.
A kormányzati kommunikáció szerint ezt erősítette meg a washingtoni választott bírósági ítélet is. A dolognak az ítélet ismeretének hiányában is az a szépséghibája, hogy a washingtoni választott bíróságnak nem volt semmiféle joghatósága a magyar bíróságok által megítélt csereszerződés vonatkozásában. A kinti eljárás eleve nem a csereszerződés, hanem az egy évvel későbbi koncessziós szerződés 2011-es felmondása jogszerűségének megállapítására vonatkozott. Tehát ha a nemzetközi bíróságnak Washingtonban annyira tetszett volna is a magyar ügyészség teljesítménye, hogy e sorok íróját többi vádlott-társával együtt villamosszékbe küldte volna, akkor sem tehette volna meg – joghatóság hiányában. A kinti ítélet a befektetők diszkriminációra való hivatkozásával annyiból is érdekes lehet, hogy bíróság talán azt állapította meg: az állam részéről csupán ugyanazt az elbánást kapták ők is, mint a trafikosok, földbérlők, kényszernyugdíjazott bírók.
