galéria megtekintése

Egy tábor, két múlt

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 09. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Bárkiből lehet bárki. Exnyilasokból is lettek bátor zsidómentők. 17–18 éves korában meg pláne képes az ember mindenre. Günter Grass akkor lépett be lelkesen a Waffen SS-be, én akkor akartam belépni az MSZMP-be, Molnár Zsolt akkor abcúgolta a kapucnija alól az (akkor még) szabad magyar köztévé független elnökét.

Azt az utat, amit Molnár Zsolt megtett az egyik irányba, az egész Fidesz megtette a másikba

Egy embernek annyira hiteles a jelene, amennyire átlátható a múltja. És egy pártnak is. Molnár Zsolttal ma nem az a baj, amit egykoron képviselt, hanem az eddigi némaság és a mostani ingatag magyarázkodás.

 

No de az ő hitelességi deficitje mégiscsak eltörpül a Fideszé mellett! Azt az utat, amit Molnár Zsolt megtett az egyik irányba, az egész Fidesz megtette a másikba! A Fidesznek vagy a jelenét, vagy a múltját kell megtagadnia, ha 1992. október 23-ához viszonyulni akar.

Az akkori hasadófélben lévő kormánypárt valamennyi szárnya a szélsőjobboldali csurkistáktól az antalli „centrumon” át az úgynevezett liberálisokig (Kulin, Elek, Debreczeni) azon munkálkodott, hogy a konszenzussal megválasztott független médiaelnököket aljas rágalmakkal és koncepciós vádakkal tönkretegyék, s a közmédiát politikailag-gazdaságilag kiszolgáltatott kormánymédiává rohasszák.

1992. október 23., Göncz Árpád a Parlament előtt – nem mondhatta el a beszédét
1992. október 23., Göncz Árpád a Parlament előtt – nem mondhatta el a beszédét
Földi Imre / MTI

A Belügyminisztérium azokat, és csak azokat a szélsőjobboldali, akkor is és később is Csurkát istenítő szervezeteket vonta be a közmédia függetlenségét védő Göncz Árpád államfő fellépésével fémjelzett központi ünnepség megszervezésébe, azokra bízta a résztvevők toborzását, amelyek addig is számos tüntetésen követelték az államfő lemondását, s már régóta, nyíltan készültek a kifütyülésére.

Az „Aranykopjásoknak” „tagtoborzó demonstrációt” engedélyeztek a központi ünnepség helyszínére és időpontjára. Potyka bácsi szkinhedjeit rendőri biztosítással kísérték a zuglói szkinhedgyűlésről a Kossuth térre.

Az akkori országos rendőrfőnök – a jelenlegi belügyminiszter! – szerint a téren 70–200 szkinhed gyűlt össze, és „mintegy jeladásra (…) nyolcszáz–ezer ember egyszerre kezdett el skandálni fütyülni, közbetapsolni (…) az biztos, hogy megfelelően összehangoltnak tűnt a tevékenységük.” Akcióegységben forrt össze a jobbszéli csőcselék a rátarti úri bagázzsal.

A Belügyminisztériumot, mely ezt a köztársaság egyik legnagyobb botrányává vált eseményt szervezte, Boross Péter vezette. Ő pedig élvezte Antall József miniszterelnök legteljesebb bizalmát és védelmét. Közönséges hamisítással söpörték le a képernyőről az eseményekről hitelesen beszámoló Egyenleg stábját, hogy kihazudják a térről a szkinhedeket, akik közé most Molnár Zsolt bekompromittálódott.

Az akkori Fidesz szilárdan Göncz Árpád és a médiaelnökök mögött állt. Orbán Viktor demonstratíve kivonult az esti díszünnepségről, amiért Antall nem állt ki az államfő mellett.

Az 1992-es Kossuth téri „egyatábor” már rég Orbán „egyatábora”. Csak azok lógnak ki belőle a jobbszélen, akik (mint egykor a csurkisták) nagyon ki akartak szakadni belőle. Boross Péter e tábor földi szentje, Antall az égi szentje, közmédiája pedig az a züllött kormánymédia, amelyért ezen „egyatábor” a Kossuth téren egységesen üvöltött.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.