Az az igazság, mondja a lányom, hogy ő már csak a csattanásra lett figyelmes, Magnus látta az esetet. Az Audi átlépte a záróvonalat, majd mikor a kanyarnál észrevette, hogy szemből jön egy kocsi, hirtelen bevágott a busz elé, amelyet már hiába fékezett a sofőr, nem lehetett elkerülni az ütközést. Ez így volt, teszi hozzá a lányom, nekem se tud mást mondani, mint akkor a rendőröknek, ám az a helyzet, hogy ő a négy gyerekkel volt elfoglalva a buszon, Magnus nézett ki végig az ablakon.
Igen ám, de Magnust nem hallgatták ki a rendőrök. Ennek az az oka, hogy anyanyelvén, a svéden kívül csak angolul beszél, azt meg nem értették a magyar rendőrök, így a lányomat kérdezték ki, mit látott, hogyan látta. Vajon, vetek közbe itt egy kérdést, akkor is a lányomat hallgatják-e ki, ha egyáltalán semmit se látott az ütközésből? Nem tudjuk a választ, ámbár minden előfordulhat, hiszen a lányom ugyan negyedszázada Svédországban él, svéd az útlevele is, ám akcentus nélkül beszéli a magyart, erre mindig nagyon ügyelt, idegen szavakat se sző a mondandójába, mondhatni tehát, hogy minőségi tanú, érti minden rendőr, hogy mit mond a balesetről, ha nem is annyit és olyan részletesen, mint amennyit Magnus mondana neki, ha a rendőr beszélne angolul vagy svédül. Netán Magnus magyarul.
Ami újabb kérdést vet fel. Ha Magnus látta a karambolt, s csak angolul (svédül) beszél, miért nem hívták oda a lányomat tolmácskodni? Jó, a lányom nem hivatalos tolmács, nincs ilyen irányú felhatalmazása, másrészt ő épp a gyerekekre figyelt, mert a sokadik felszólításra sem hagyták abba a rendetlenkedést. Magnussal és a lányommal négy kiskorú gyerek utazott a buszon, ebből ketten Magnus fiai, az ikrek pedig a lányaimé. Nálam jártak a szanatóriumban látogatóban, a parkban mutatta be lányom az új párját a gyerekeivel, elment az idő, nekik pedig programjuk volt a városban. Szerencsére a busz idejében érkezett, tömve se volt, és a légkondi is működött, ám akkor jött a csattanás.
