Jó lenne tudni, milyen lesz Hongkong harminc-egynéhány év múlva. Azután, hogy 2047-ben lejár a határidő, ameddig a terület angol fennhatóságának 1997-es megszűntét követően Peking vállalta: biztosan fenntartja az egy ország – két rendszer gyakorlatát.
Ahhoz nem fér kétség, hogy az a Hongkong szupermodern lesz. Az igazi kérdés az, hogy változik-e a politikai, a társadalmi és a gazdasági légkör. Hongkong kínaizálódik vagy Kína honkongizálódik? Vagy marad minden így, azaz az együtt is meg külön is élő anyaország és különleges igazgatású területe kölcsönösen hasznot húz a másik jelenlétéből?
Hongkongban ma a britektől örökölt világos és kiszámítható jogrend van érvényben, működik a jogállam, és a hivatalnokok, üzletemberek ezt nem is győzik hangoztatni. „Ha van rá okod, de nincs pénzed beperelni a kormányt, az állam anyagi segítséget ad hozzá" – magyarázta például a külföldi újságírónak egy tisztviselő. Egy másik pedig így jellemezte a hongkongi mentalitást: „hamar utolér bennünket a világ, ezért tovább kell fejlődnünk".
Hongkong olyan hely, hogy amikor a hivatalnokok hangoztatják, hogy nincs kormányzati korrupció, hajlamos vagy azt el is hinni. Tényleg nem érzékelhető a léte. A tőke pedig hosszú távon jó barométer. Márpedig 2014-ben a világon a második legtöbb közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett ide, még ha nagy része feltehetőleg a szárazföldi Kína felé folytatta is az útját. A városnál több, államnál kevesebb régió gazdaságát immár a sokadik egymást követő évben a legszabadabbnak minősítette a Földön a Heritage Foundation amerikai konzervatív agytröszt indexe.