Magánügy, hogy a belügyminisztert és társait mi idegesíti. Ha a törvény megengedi a neonáciknak is a demonstrálást, akkor a belügyminiszternek biztosítania kell, hogy élhessenek a jogukkal. Ha nem engedi meg, akkor biztosítania kell, hogy ne demonstrálhassanak. Legyen joguk vagy sem, ez érdekes vita, de ebbe a cikkbe nem fér. Nem is kell férnie, mert a ház léte vagy hogyléte mindkét esetben érdektelen.
A háznak ugyanis – mondjuk, a berchtesgadeni Sasfészekkel vagy ezer más helyszínnel ellentétben – semmilyen tartalmi szerepe nem volt Hitler életében. Igaz, hogy itt lett szobatiszta, de a negyedik születésnapját már nem itt ünnepelte. A hely kapcsolata Hitlerrel merőben formális, vagy, mondjuk így, mágikus. A hely milyensége és a történelmi Hitler milyensége között nincs kapcsolat, a ház és Hitler nem hatott egymásra, aki a házra néz, nem lát Hitlerből semmit. Akinek bármire elég a tudat, hogy ott született Hitler, annak ugyanígy elég lesz a ház hűlt helye is.
A házból tárgyiasult Hitler-emlékhely természetesen nem lehet, hiszen a hitleristáknak csak a demonstráláshoz lehet joguk, ha lehet, ahhoz nem, hogy bármilyen tartós jelet hagyjanak köztéren vagy házon. Antifasiszta múzeumot persze lehetne csinálni abból a házból, miként bármelyikből, de minek? Attól még ugyanúgy demonstrálhat ott a hitlerista, sőt, az ellentartás lehetősége a helyszínt még vonzóbbá is teszi a számukra, viszont az antifasiszta múzeumhoz semmi pluszt nem ad egy olyan hely, amelynek nem volt érdemi szerepe a nácizmus történetében.
A tulajdonos a házat sem eladni, sem bérbe adni nem akarja. Tisztességes jogállamban, ahol tiszteletben tartják a magántulajdont, csak akkor tehetik egy házzal, amit a tulajdonosa nem akar, ha a közérdek indokolja. Például arra kell mennie a vasútnak. Az nem ok a kisajátításra, hogy a házat eltüntessék a föld színéről abban a megalapozatlan reményben, hogy úgy kevesebb náci rontja ott a levegőt.
Az állampolgárok tulajdoníthatnak mágikus erőt bármiféle helynek, épületnek, ereklyének. A világi állam azonban nem, és nem is dolga, hogy ezt a mágikus gondolkodásmódot erősítse, visszaigazolja, rájátsszon. Az állam gondoskodik róla, hogy legyen szabad, amit szabad, ne legyen az, amit nem szabad; gondoskodik róla, hogy az emberek lássák, hol és miként történt a történelem, ahol meg történelmi szempontból nem történt semmi érdekes, ott nem kell látni és nem kell tenni semmit. A semmihez képest már az a név nélküli, rejtélyesen utaló kő is sok, amire ráírták, hogy demokráciát, szabadságot és soha többé fasizmust. Ha a kövön múlna...
