A Hétvége mellékletben közölt „Menni vagy nem menni” című írás el kell gondolkodtasson mindenkit, felelős politikusokat éppúgy, mint egyszerű honpolgárokat, akikben csak szikrányi érdeklődés is él sorsunk, jövőnk iránt. Jó fél évszázad után egy új exodusnak vagyunk tanúi napjainkban: a kilátástalanság, a reménytelenség országából néhány év alatt már százezrek vágtak neki a nagyvilágnak –zömmel vállalkozó szellemű fiatalok –, hogy máshol keressék boldogulásukat, csökkentve amúgy is fogyatkozó népünk számát. S míg a hivatalos Magyarország mondvacsinált sikerekkel kérkedik, az aggodalom a miénk.
Aligha van ma család hazánkban, amelynek ne lennének olyan ifjabb korosztályhoz tartozó tagjai, akiket ne foglalkoztatna ez a hamleti kérdés. És a dolgok alakulását figyelembe véve könnyű megjósolni, hogy egyre többen fognak dönteni a távozás mellett. Mivel a jövőjükről van szó, nincs jogunk visszatartani őket. Indokaikat meg kell értenünk és tudomásul kell vennünk. A döntés bizonyára nem könnyű számukra, nagy elhatározás kell hozzá és elszántság. Mint kellett annak idején nekünk is, az ötvenhatos nemzedéknek, amikor sok évtizeddel korábban hasonló dilemma előtt álltunk. A disszidálás akkor még végleges szakítást jelentett a múlttal: a politikai emigránsnak számolnia kellett azzal, hogy többé talán sohasem térhet haza.
Aki akkor rászánta magát erre a lépésre, a lábával szavazott, és azt demonstrálta ország-világ előtt, hogy az adott rendszerben nem lehet, nem kíván élni. A vérbe fojtott forradalom megrázkódtatása után sokan érezték úgy, hogy végleg leereszkedett a vasfüggöny, és Európából kirekesztve még reményük sincs arra, hogy emberhez méltó életet biztosíthassanak maguknak és gyermekeiknek. Más választásunk nem volt, mint az emigrálás, ami akkor kemény kötelezettségekkel és súlyos következményekkel is járt. Szerencsére ez ma már nincs így. Akik most döntenek úgy, hogy elhagyják a szülőföldet, bármikor hazatérhetnek, és nem kell megtagadniuk minden közösséget az országgal. Ma még nem. (Mert ha így fejlődnek az események, rövidesen eljuthatunk oda, hogy ez is bekövetkezik.)
