Édes forradalom

És miközben mi most az édes forradalmon élcelődünk, magunkban sajnáljuk a székesfehérvári cukrászt, aki szívét-lelkét és még a somlói galuskára emlékeztető hozzávalókat is bőségesen beletette a finomságba, és akinek bizonyára meg sem fordult a fejében, hogy egy divatos névvel igyekezzen élre törni a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének idei versenyében. A gondolat csak jött valahogy; talán túl sokszor hallotta mostanában...

Azt azért megjegyeznénk: így jár az az ország, amelyben a politikusok átírják, megcsúfolják, értelmétől megfosztják és kiüresítik a nyelvet, ahol a forradalom már nem azt jelenti, amit régen jelentett, miképpen a siker, a győzelem, a jogszerűség, a munka, az ellenfél, az együttműködés, a futball, a csapatszellem, a szabadság és még hosszasan sorolhatnánk, mi minden mond már mást, mint évtizedekkel ezelőtt. Politikusaink, valamint a hazai közéletben munkálkodó más emberi erőforrások sokat tettek ezért. A szavakat előbb erősen maró gondolatokkal kilúgozták, aztán összemaszatolták új, torz, ilyen-olyan célok érdekében módosított jelentéstartalmakkal. Mi meg itt állunk tanácstalanul, és szinte már nem is tudjuk egy-egy mondatról, hogy mit gondoljunk felőle. Szavakat hallunk, de mondatokká nem állnak össze. És nem tudjuk, szabad-e mosolyogni.

Szóval, nem hiányzott egy újabb forradalom, de, ha már itt van, fogyasszuk egészséggel. És akkor édes lesz az anyanyelvünk.