És az a sztori megvan, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes főosztályának vezetője a nemzeti együttműködés rendszerében megszokott stílusban, néhány TEK-kétéltű kíséretében berongyol Michel Platini UEFA-elnökhöz, elkéri a szervezet sörgyárral kötött szponzori szerződését, majd az Unicuméhoz hasonló körültekintéssel őrzött receptje alapján kalkulálni kezdi, milyen értékű lehet a Magyarországon közzétett hirdetések értéke?
Mármost, e jelenet abszurditásában a műfaj legjobbjaival konkurál, ebből következik, hogy Magyarországon meg is történhet. Ezúttal az történt, hogy a jogalkotó – mint azt Deutsch Tamás kortárs politikai filozófustól tudjuk – politikai fegyverként készített adótörvényt. Persze hadászati innovációnak nem nevezhető a vese irányába küldött kőbalta, de most ennyire tellett a készítőktől, minek nyomán a szöveg értelmezésére és betartatására annyi esély van, mint Harrach Péternek a Karinthy-gyűrű átvételére.
A következmények egyike, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékesei kezdhetik fogalmazni az UEFA-nak szánt levelet. Az európai futballszövetség döntése nyomán Budapest adhat otthont a 2020-as Európa-bajnokság négy mérkőzésének. Az eseményen – a szervezet szigorú marketingkódexének megfelelően – csupán a kiemelt támogatók logói és hirdetései jelenhetnek meg, és ezek elborítják majd a szurkolói zónát is.
